4.rész | Asztma
Gondolataimból a telefonom csörgése rázott fel.
-Merre vagy? –kérdeztem köszönés nélkül a húgomtól.
-Baj van. –hallottam meg Tom hangját.
-Miféle baj? –kérdeztem a kelleténél talán egy kicsit hangosabban, ugyanis nem egy vendég nézett rám furcsán.
-Valami baj van vele… mintha rohama lenne… -sorolta akadozva Tom, hallottam a hangján, hogy fél.
-Nem igaz! A pipája! Benne van a táskájában az asztma pipája! Add oda neki! Gyorsan! –kiabáltam bele a telefonba, majd gyorsan kivettem a pénztárcámból egy ötszázast, feltartottam a pincérnek, aztán lecsaptam az asztalra, és már csukódott is mögöttem az ajtó. Eszeveszett iramban rohantam a hotel felé, miközben fél füllel a telefonomat hallgattam. A hotel, és a kávézó közötti távolság, most sokkal hosszabbnak tűnt, mint fél órával ezelőtt. Mint egy elmebeteg, úgy rontottam be a hotelbe, ami nem kerülte el a biztonsági őr figyelmét sem.
-Héj, hölgyem egy kicsit lassabban. –fogott meg a karomnál fogva. –Hova ilyen sietősen?
-A…A húgom! Az egyik szobában! Asztmás, és a srác aki vele van, nem tudja hol a pipája! –hadartam levegőt kapkodva.
-Értem, és mégis hányas szoba az? –kérdezte, majd a recepciósra nézett, aki vette a célzást, és készenlétbe állt, hogy megmondja kié az adott szoba.
-Azt nem tudom, de az illető neve Tom Kaulitz. –mondtam gyorsan.
-Okés, nah figyelj, majd látod a koncerten a kedvencedet, most pedig menj haza, a szüleid már biztos aggódnak. –mosolyodott el, majd gyengéden az ajtó felé invitált.
-Nem Tom érdekel! –vágtam rá gyorsan. –Nem akarok hozzá bemenni, viszont a húgom tényleg ott van nála! Kérem nézze meg! Belehalhat! –néztem rá szinte már könyörgő szemekkel.
-De ha nincs semmi, nagy bajban leszel. –mondta, majd rosszalló fejcsóválások közepette elindultunk felfelé. A lift most nekem szinte kínzó lassúsággal haladt, és szinte kirontottam a liftből, amikor elértük a 6-ik emeletet.
-Hol van? Melyik az? –néztem körbe, hogy vajon melyik folyosón induljak el.
-A 719-es. –mondta az őr, mire én elkezdtem szaladni. „ 715, 716, 717, 718,”
-Ez lesz az! –mondtam, majd benyitottam. Ági a padlón feküdt, Tom mellette térdelt, és a húgom szétszaggatott táskájának maradványai között keresgélt valamit.
-Kifogyott a pipájából az a valami. Azt mondta van utántöltő vagy mi a fene, de itt nincs semmi! –mondta kétségbe esetten.
-Mentőt! Hívjon mentőt! –fordultam az őrhöz, majd gyorsan letérdeltem Ági mellé. A mentősök perceken belül ott voltak, Ágit hordágyra tették, és bevitték a kórházba. Éppen akkor értem be én is, mikor tolták be egy kórterembe. Egy orvos megvizsgálta, majd intett, hogy kint beszéljük meg, hagyjuk aludni.
-Mi a baja? –kérdeztem, amint kiléptünk a szobából.
-Szervileg semmi baja nincs, csupán annyi, hogy a nagy ijedtség miatt sokkot kapott, ami miatt legalább egy hétig bent kell tartani megfigyelés miatt.
-Értem, de akkor, nem lesz semmi baja ugye? –kérdeztem aggódva.
-Semmi maradandó. –mosolyodott el az orvos, majd miután hazaküldött, mondván, hogy a kórházi széken aludni nem kényelmes, a hotel felé vettem az irányt. Az volt a legközelebbi, amiben a srácok is megszálltak, ezért akár akartam, akár akartam, akár nem, kivettem hat éjszakára az egyik szobát.
|