5.rész | A nap két furcsasága
Fancsali képpel vettem tudomásul, hogy csak a hatodik emeleten volt szabad szoba. Mikor kiléptem a liftből egy testőrbe botlottam.
-Hova-hova kisasszony? –kérdezte, miközben elállta az utamat a folyosó felől. Savanyú arccal mutattam meg neki a szobakulcsomat, amin a 725 –ös szám állt.
-Ha nem haragszik fárasztó egy napom volt, és szeretnék lefeküdni egyedül, nem kívánom egyik TH –s srácot se magam mellé. –mondtam gúnyosan, majd kikerültem, és elmentem aludni. Aznap éjjel rosszat álmodtam. Ági valamiben hazudott nekem, valamit nem mert elmondani, valamit, ami nagyon fontos volt. Másnap reggel korán ébredtem, rendeltem egy gyors reggelit, és mielőtt még felhozták volna vettem egy gyors, frissítő zuhanyt. Miután ettem, gyorsan bezártam a szobaajtót, azután pedig elindultam a kórházba. A nap első meglepetése, rögtön a hotel előtt várt. Egy csomó TH fan ott állt, és csillogó szemekkel várták, hátha a négy srác közül akár egy is felbukkan. Szótlanul elmentem mellettük, és a hotel garázsa felé vettem az irányt, mikor elém tárult a nap második furcsasága. Egy csomó testőr, egy fekete, rövid hajú srác, és a Tokio Hoteles srácok. A turnébusz mellett álltak, ami sűrű, fekete füstöt eresztett a motorháztető alól, és a tetejébe, az első két gumi defektes lett.
-Ezzel ma nem mennek sehova, sőt, talán több mint négy napig kellene várni, hogy rendbe tudjuk hozni. –hajolt el a motor felől egy autószerelő.
-Mi? Négy teljes nap? –akadt ki a menedzser.
-Öt nap azzal együtt, ha teljesen jó állapotban akarnak vele tovább menni. –tájékoztatta Davidet a férfi. Igyekeztem szótlanul elmenni mellettük, de amikor megláttam hol áll a kamion, felszaladt bennem a pumpa.
-Elnézést, de mikor tudnak ezzel elmenni innen? –kérdeztem a sofőrtől.
-Miért, nem fér el magától? –kérdezett vissza flegmán.
-Tudja nem, mert a kórházba kéne mennem, és az autómmal nem bírok kiállni a maguk khm… tragacsa miatt. –mondtam, miközben az egyik kezemmel az autómra mutattam.
-Sajnos az az autó, még legalább három órahosszáig ott fog maradni. –mondta a szerelő.
-Nagyszerű. –mondtam dühösen, majd kicsörtettem a garázsból, és fogtam egy taxit. Miután megérkeztem a kórházba, Ági már ébren volt.
-Szia. –köszöntem röviden.
-Szia, baj van? –kérdezte, látva az arcomon az ingerültséget.
-Lerobbant a kedvenceidnek a busza, éppenséggel pont az autóm mögött, és ezért taxival kellett bevonszoltatnom magam ide. –mondtam bosszúsan.
-Semmi gáz, nézd a jó oldalát. –mosolyodott el. –Bent vagy nálam.
-Hát végülis igaz. Mellékesen, beadtad már a jelentkezésed a középiskolába, amelyikbe annyira akartad? –kérdeztem mosolyogva. Áginak rögtön elkomorult az arca. –Baj van? Nem adtad még le? –kérdeztem aggódva.
-Ja, dehogynem, semmi gáz, már postára adtam. –mosolyogott zavartan.
-Na, és végülis melyik suliba adtad be? –faggattam tovább.
-Meglepetés. –mosolygott idegesen. –De tuti tetszeni fog.
-Hát remélem hogy igen. –mosolyodtam el én is, azután ejtettük ezt a témát. Az egész délelőttöt átbeszéltük, és én tizenegy órakor leléptem, mondván, vár a finom ebéd a szállodában. A hotel felé visszaúton a taxiban, azon gondolkoztam, hogy a húgom milyen ideges lett, amikor szóba került az iskola. „Majd elmondja ha baj van.”
|