7.rész | Egy délután a hotelben egyedül
Amint visszaértem a szállodába, eldöntöttem, hogy aznap este elmegyek valamerre meginni pár italt. Mivel az este még messze volt, és a fali óra még csak délután négyet mutatott, rendeltem egy pizzát. Már tűkön ültem, és vártam hogy végre csengessen a futár, és hozza a jó meleg illatos ételt. Ezért amikor meghallottam hogy kopognak az ajtómon, mint akit jól fenékbe rúgtak, olyan sebességgel rohantam ajtót nyitni.
-Szija, mennyi lesz? –kérdeztem, miközben rá se néztem a srácra, csak a pénztárcámban kerestem a megfelelő bankjegyet.
-Asszem összekeversz valakivel, és azt hiszem rossz szobához jöttem. –szólalt meg Bill. Remegve néztem fel, és mikor megláttam, hogy tényleg ő az, egy paradicsomot is megszégyenítő színt öltött az arcom.
-Ne haragudj, nem láttam hogy te vagy, és a pizza futárt várom. –mondtam, miközben éreztem, hogy az arcom egyre jobban ég.
-Hát igen, egy cseppet félreérthető volt, hogy kinyitottad az ajtót, és csak annyit kérdeztél, hogy mennyi lesz… -mosolyodott el. Ekkor azonban egy testőr termett mellette.
-Bill, nem igaz, hogy idegenekkel állsz szóba! Mivan ha megtámadnak vagy valami? –kérdezte, miközben elkezdte vonszolni a folyosó vége felé.
-Persze, biztos… Nem láttad? Le akart lőni… -mondta nagyot sóhajtva, majd kirántotta a kezét az erős szorításból. –Nem vagyok már gyerek, tudok magamra vigyázni. –mondta, majd visszaindult, hogy tovább beszéljen velem, de az ajtóm addigra becsukódott.
Nem bírtam elhinni, hogy mi tényleg beszélgettünk. Annyira hihetetlen volt az egész, azt hittem képzelődtem. Remegő lábakkal leültem az egyik fotelbe, és próbáltam magam nyugtatni. Körülbelül negyed óra múlva ismét kopogtak. Először megnéztem, hogy ki is áll az ajtómban, de szerencsére végre a pizza futár volt az. Gyorsan kifizettem a kaját, és már be is ültem a TV elé, hogy végignézzek egy hétköznap délutáni unalmas sorozatot. Mikor már a harmadik szelet pizza is bennem volt, úgy éreztem kipukkadok. Átkapcsoltam egy zenecsatornára, kicsit feltekertem a hangerőt, majd nyitva hagytam a fürdő ajtaját, és úgy álltam be a zuhany alá. Hirtelen megszólalt egy jó zene, ezért kirohantam, és maximum hangerőre tekertem a TV –t. (zene) Gyorsan letusoltam, és egy szál törülközőbe rohantam lehalkítani a TV –t. Miután sikerült, hallottam, hogy valaki eszeveszetten dörömböl az ajtómon.
-Miben segíthetek? –kérdeztem az ajtóban álló alaktól, de amikor megláttam kik állnak ott, majdnem összeestem.
-Lesz szíves egy kicsit halkabban hallgatni a zenét, ugyanis a srácok nem bírnak aludni. –mondta egy marcona testőr.
-Hát ezek után nem is fogok aludni… -pásztázott végig Tom, miközben a nyelvével babrálta a piercingjét. Aztán mikor meglátta az arcomat, kissé zavarba jött.
-De Tom aludni fogsz, ugyanis én nem a húgom vagyok, és nem bújok veled ágyba. –mondtam neki, majd a testőrhöz fordultam. –A zenét pedig halkabban fogom hallgatni. –mondtam gúnyosan, majd becsaptam előttük az ajtót. Akkor jutott igazából el a tudatomig, hogy egy szál törülközőbe nyitottam nekik ajtót. „Rendben Reny, nyugodj le… Öblítsd le magad hideg vízzel, és hívd fel Ágit.” Utasítottam magam gondolatban, és elindultam végrehajtani a cselekvést.
|