|
41.rész | Bolond vagy
Mielőtt kimentem volna az órára, gyorsan rendbe szedtem magam egy tükör előtt. Miután megmostam az arcomat hidegvízzel, feldobtam egy nagyon laza sminket, és mentem is az órára. William egész órán faggatott hogy miért nem mondom el mi volt, a végén már kiküldte az óráról az őszülő hajú, kedves arcú, öreg tanár.
-Megjöttem! –dobtam le a táskámat délután ahogy hazaértem.
-Na, azt hittem már sosem érsz haza. –jött velem szembe Roger.
-Hát te? –kérdeztem meglepetten.
-Hiányoztál, gondoltam eljövök. –felelte, aztán megcsókolt.
-Jó ötlet volt. –mosolyodtam el.
-De most megyek is. –vágott a szavamba.
-Mi? Miért?
-Csak ennyiért jöttem. –puszilta meg a homlokomat.
-Képes voltál egy csókért eljönni? –kérdeztem meglepetten.
-Pontosan! –vágta rá büszkén.
-Bolond vagy. –csókoltam meg.
-Tudom, de ezért szeretsz. –csókolt meg ismét. –Most mennem kell majd beszélünk kicsim. –mondta, aztán egy gyors csók után már el is tűnt a bejárati ajtó mögött.
-Hát ez gyors volt. –motyogtam magam elé.
-Már el is ment? –hallottam meg egyszer csak Billt mögöttem.
-Igen.
-Azt hittem tovább marad. –mondta.
-Én is. Tomot nem láttad? –kérdeztem.
-De, a szobájában van, valamiféle nővel. –mondta félrehúzott szájjal. –Már megszokhattam volna, de még mindig nem értem miért kell kihasználnia őket.
-Te is tehetnéd ugyanezt, biztos jó lehet. Semmiféle kötöttség, nincs féltékenykedés, megcsalás, semmi kockázat. –mosolyogtam rá, aztán bementem a konyhába.
-Tévedtetek, nem a szobámban vagyok. –nézett rám Tom átható tekintetekkel.
-Te itt vagy? –nézett nagyot Bill.
-Igen, amint látod. –felelte, aztán töltött magának egy csésze kávét.
-Tom ne kerülgessük egymást tovább, mond meg mi bajod van! –álltam elé amikor kiakart menni a konyhából.
-Nekem semmi bajom nincs.
-Na jó, ezt beszéljétek meg, én ebből kimaradok. –mondta Bill, aztán menekülőre fogva a dolgot eltűnt a konyhából.
-Szóval? –fordultam újra Tom felé.
-Miért jöttetek Rogerrel újra össze? –kérdezte szemrebbenés nélkül.
-Ez meg milyen kérdés?
-Ne válaszolj…
-Kérdésre kérdéssel, tudom. –vágtam a szavába. –Rendben. Azért jöttem vele újra össze, mert szeretem.
-Tényleg?
-Igen, miért?
-Nem érdekes. Viszont az annál inkább, hogy miért játszol az öcsémmel, ha egyszer Rogert szereted. –mondta, aztán elsétált mellettem, én pedig csak néztem magam elé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
