|
8.rész | Forrófejű vagy
Beálltam a zuhany alá, elzártam a meleg vizes csapot, és körülbelül fél percet ki is bírtam a jeges zuhany alatt. Utána gyorsan megtörölköztem, és miközben a ruháim közt válogattam, hogy miben is menjek el este, felhívtam a húgom.
-Nah szia, milyen a kórház? –kérdeztem, miközben elmosolyodtam, és kivettem egy koktélruhát a bőröndömből. (ruha)
-Nem valami jó, a kaja borzalmas, egész nap tiszta unalom. –panaszolta Ági.
-Nyugi, már csak cirka 5 napot kell kibírnod… -mondtam, és igyekeztem komolynak hangzani, de nem sikerült, ugyanis elnevettem magam.
-Nagyon vicces vagy! –mondta gúnyosan. –Mész este valamerre?
-Igen, terveztem… -mondtam, majd kihangosítottam a telefonom, ledobtam az ágyra, és belebújtam a ruhámba.
-Ez tudod, hogy nagyon nagy szemétség… -mondta megjátszott sértődöttséggel.
-Tudom, de ez van. –rántottam meg a vállam, majd felkaptam a telefonom, és bemasíroztam vele a fürdőbe. –Amúgy mikor kapsz választ az iskolától, amibe jelentkeztél? –kérdeztem, miközben kihúztam a szemem feketével.
-Ha minden jól megy, holnap, vagy holnap után már otthon lesz a postaládában. –mondta.
-Akkor holnap után hazafelé nézek, hogy megkaptad e már, jó? –kérdeztem, miközben próbáltam egy kis rúzst vinni a számra.
-Igen, de ki ne bontsd! –vágta rá aggódva.
-Nyugi hugi, személyre szólóan neked fogják küldeni, és nem fogok beleturkálni jó? –kérdeztem.
-Most miért vagy ilyen? –kérdezett vissza.
-Még én vagyok ilyen? Te kezdtél el rögtön vádolgatni, hogy ki ne nyissam, meg ilyenek! Mintha olyan lennék úgy beszélsz! –kiabáltam a telefonnal.
-Ma a szokottnál is forró fejűbb vagy, nem lehet veled normálisan beszélni. –magyarázta higgadtan, és ettől még jobban felidegesített.
-Igen? Nem lehet velem beszélni? Akkor szia! –kiabáltam a telefonba, majd lecsaptam, és a földhöz vágtam. –Basszus… Még hogy velem nem lehet beszélni… Nem tudom ki kezeli úgy a másikat, mintha valamiféle kis kíváncsi kutakodó valaki lenne. –magyaráztam dühösen a tükörképemnek. Miután sikerült kifestenem magam, úgy ahogy, felvettem a telefonom a hotel fürdőszobájának a fekete kőpadlójáról, és megnéztem, hogy működik e még. –Szerencséd hogy működsz. –mondtam a telefonomnak, és ha egy idegen látott volna, biztos nem nézett volna épelméjűnek. Felkaptam egy fekete magas sarkú szandált, feldobtam a vállamra a kistáskámat, amibe beledobáltam a pénztárcám, a személyim, meg a dolgokat, amikre szükségem lehetett. Bezártam a szobám ajtaját, és a lifthez mentem. Tíz percnyi várakozás után feladtam a liftre való várakozást, ezért elindultam hat emeletet lépcsőzni, egy magas sarkúban. Mire leértem a pokolba kívántam mindenkit, és mindent. Mivel ismertem már eléggé magam, tudtam, hogy este nem éppen józanon fogok beállítani a hotelbe, ezért miután leadtam a szobáim kulcsát, nem a garázs felé indultam, hanem elindultam leinteni egy taxit. Legnagyobb meglepetésemre, azonban egy fekete Hummer állt le előttem az út szélén. Eléggé kíváncsi voltam, kik lehetnek azok, bár ahhoz vajmi kevés reményt fűztem, hogy ismerősök ülnek az autóban. Azonban amikor lehúzták a hátsó ülésnél lévő ablakot, szó szerint még levegőt is elfelejtettem venni.
-Merre mész? –kérdezte a gyönyörű barna szempár tulajdonosa.
-Nem tudom, csak szórakozni… -mondtam, és habár azt hittem magabiztos lesz a hangom, ez nagyon nem sikerült.
-Velünk tartasz? –kérdezte Bill.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
