|
38.rész | Lebukás
A hátralevő pár nap már egy kicsit lazábban telt, mint az előzőek. Hihetetlenül összeszedet volt az egész csapat, nagy sikert arattunk. A divathét utáni első napon összehívtam őket egy koccintásra, utána hazamentünk. Tom aznap végre átjött, és azt mondta holnap bejön az irodába velem. Barby elmondta Billnek, amit tudott, aki elég pipa lett Tomra.
-Jó reggelt kicsim! -simogatta meg az arcomat reggel Tom.
-Most már az! -csókoltam meg hosszasan.
-Tényleg ne haragudj, hogy nem mentem be, csak...
-Semmi baj Tom! Az a lényeg, hogy már itt vagy!
-Biztos nem haragszol?
-100%! Szerinted akkor csinálnám ezt? -másztam rá.
-Hm...Valószínűleg nem! -vigyorgott.
-Na ugye! -kezdtem el csókolgatni a nyakát.
-Oh! -sóhajtott fel.
-Gyere, reggeliznünk kell! -szálltam le róla és kimentem a konyhába.
-Konyhában csináltad már? -súgta a fülembe, amitől még a hideg is kirázott.
-N-nem... -hunytam le a szemem.
-Akkor most már igen! -nyomott a falhoz és minden porcikámat végigcsókolta.
-Tom...mennünk kéne...
-Gyors leszek! Mert nem tudok...uralkodni magamon, ha a közelemben vagy!
-Én sem! -csókoltam meg. Őrülten kívántam őt és egy csepp akaraterőm sem maradt eltaszítani. De nem is akartam...most nem.
Kézen fogva mentünk be az irodába, aztán szétváltunk. Én átnéztem a teendőket, ő pedig megkereste Billt.
-Szia Barby! -köszöntem neki vidáman.
-Szia!
-Baj van?
-Öhm...nem nincs! Vagyis...uh...ez nekem nem megy! -mondta, majd elment. Hát elég furcsa volt,
Tom nálam hagyta a kocsikulcsát, úgyhogy utánamentem megkeresni.
-Szia öcsi! -köszönt Tom Billnek, amikor megtalálta.
-Jó, hogy jössz! -Bill idegesen.
-Mi az? Rossz kedved van?
-Az semmi ahhoz képest, hogy neked milyen lesz most!
-Öcsi, mondd már mi van!
-Igaz, hogy kihasználod Emmát, hogy melléd álljon és felmondjak?
-Bill...
-Szóval igen...
-Igen, de...
-Tom, mikor békélsz már meg azzal, hogy modell vagyok? Undorító játékot játszasz Emmával, pedig semmi köze hozzá! Ha bajod van velem, azt miért nem mondod inkább nekem? Ha megtudja, nagy bajba kerülsz, de ami még fontosabb, meg fogod bántani!
-Mi? -léptem elő, miután végighallgattam. Nem akartam elhinni, amit hallok.
Tényleg igaz lenne?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
