|
42.rész | Csatlakozhatok?
Ez volt az a dolog, amire magam sem tudtam a választ. Csak egy valamit tudtam, azt, hogy soha nem játszottam Billel egy percig sem. De mi köze ehhez egyáltalán neki? Billel már megbeszéltünk mindent, és ő képes velem normális lakótársként bánni, Tommal ellentétben. Bementem a szobámba, miután csináltam magamnak egy tál salátát, és bevonultam a szobámba tanulni. Mindaddig gördülékenyen ment a tanulás, amíg a Mr. Geffrey által feladott házi feladathoz nem érkeztem. Teljesen kiment a fejemből az egész délelőtti hercehurca. Mikor újra lepörgettem magam előtt az irodájában történt dolgokat, akkor tudatosult bennem igazán, hogy ez tényleg nem lesz leányálom. Ezt nem lehet azzal elintézni hogy tanulok, és kétszer jobban teljesítek az óráin. Ha nem kapja meg amit akar, úgyis az lesz amit ő tenni kíván. És egy ilyen kétszínű, pedofil alak nem fog megállítani abban, hogy megszerezzem a diplomámat, még ha ehhez a sárga föld alá kell süllyesztenem az önbecsülésemet. Nem, nem adom meg neki azt az örömöt hogy kínozhat, és több évig tarthat az egyetemen.
-Abigail, rendelünk pizzát, csak… -nyitott be Bill, én pedig reflexszerűen fordítottam el a fejemet az erkély felé.
-Nem kérek köszönöm, csináltam magamnak salátát. –emeltem fel a kistálkát, miközben még mindig kifelé nézelődtem.
-Minden rendben van?
-Persze, miért ne lenne rendben? –kérdeztem türelmetlenül, nem akartam hogy odáig jusson a kérdezgetésben, amíg el nem szakad nálam a cérna, és mindent elmondok neki. Azzal senkinek nem tennék jót. Attól még hogy valószínűleg beperelnék a tanárt semmit nem tehetnék ellene. Semmiféle bizonyítékom nincs ellene, semmiféle kézzel fogható dolog.
-Rendben, ha mégis kérsz, akkor szólj, rendelek. –mondta, aztán-valószínűleg mert értette a célzást-szó nélkül kiment, és becsukta maga mögött az ajtómat. Némán törtöltem le pár könnycseppet a szemem sarkából, és igyekeztem tartani magamat. Pár perc elteltével sikerült összeszednem magam annyira hogy végre folytathattam a tanulást. Későn fejeztem be, már teljesen sötét volt odakint, de még úgy gondoltam Taffy megérdemel egy kis sétát a többi kutyussal egyetemben. Gyorsan felkaptam egy melegítő szettet, aztán pórázra kötöttem a három kutyust. Már éppen kiléptem volna az utcára a kapun, amikor megéreztem hogy valaki megfogja a vállamat. Kitágult pupillával, ijedten néztem hátra, aztán egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, ahogy megláttam Billt.
-Hát te? –néztem végig rajta meglepetten, ugyanis egy gyűrött melegítőalsó, és egy kinyúlt szürke póló volt csak rajta, amin még egy kis kapucnis pulóver is volt.
-Csatlakozhatok? –vette el az egyik kutyus pórázát mosolyogva, miközben folyamatosan a szemembe nézett.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
