|
9.rész | Az autóút
-Hát, végülis nincs akadálya. –mondtam, majd kinyitottam az ajtót, és beszálltam.
-Nem éppen bölcs dolog ilyen ruhában stoppolni. –mondta Tom, miközben az arcán megjelent a jellegzetes kaján, és pimasz vigyora, ami nélkül, rajongóként már el sem tudtam képzelni.
-Nem stoppoltam, csupán egy taxit szerettem volna leinteni. –mondtam, miközben szétnéztem az autó belsejében. Nagyon tágas volt, egy átlag autóhoz képest, kényelmes, műszőrmés ülései voltak. Ekkor azonban a telefonom jelezte, hogy sms-t kaptam. Ledobtam a vállamról a táskám, és kivettem belőle a telefonom, amit nagy sietségemben elfelejtettem behúzni.
-Ez meg micsoda? –nyúlt bele a táskámba a mellettem ülő Tom.
-Mi micsoda? –kérdeztem fel se nézve a telefonomból. Ágitól jött egy sms: „Bocsi azért amit mondtam, nem gondoltam komolyan. Remélem holnap bejössz! Szeretlek, puszi, hugid” „Én is szeretlek” Ennyi tellett tőlem válasznak.
-Ez micsoda… -kérdezte Tom ismét, mire ránéztem. A kezében a táskámban lévő egyik óvszer volt.
-Nem mondták még neked, hogy nem illendő mások táskájába belepiszkálni? –kérdeztem, majd kikaptam a kezéből, beleraktam a táskámba, akárcsak a telefonom. Hálás voltam érte, hogy a kocsiban félhomály volt, így nem lehetett látni, hogy elpirultam.
-Bocs, de nyitva hagytad a táskád, én meg csak kiemeltem belőle. Egyébként minek az neked? –kérdezett tovább, tovább feszegetve engem ezzel a témával.
-Jaj, most tartsak felvilágosító órát Tom? Azt hittem tudod mire való. –vágtam vissza neki, hiszen a legjobb védekezés a támadás. A többiek felől mintha egy kisseb nevetés féle valamit hallottam, de Tom rögtön visszavágott.
-Tudom mire való, de azt nem értem neked minek az ilyen. Úgyse használod, mert nincs kivel… -mondta gúnyosan. Ekkor azonban egy hatalmas pofon csattant az arcán, amit nekem köszönhetett.
-Azt te miből gondolod? Azért, mert neked nem vagyok az eseted, honnan tudod, hogy nekem nem lehet egy kellemes éjszakám? –kérdeztem dühösen.
-Jobb lesz Tom ha leállsz, és helyet cserélünk. –szólalt meg Bill, aki eddig csendben figyelt minket. Tom egy morgást hallatott, ami kissé úgy hangzott mintha azt mondta volna „R.banc”. Már készültem volna visszaszólni, de Bill megfogta a kezem.
-Csend. –mondta határozottan, ezért elfordítottam a fejem Tomról, és bámultam kifelé az ablakon.
-Ő… Saki merre van? –kérdezte Gustav Tomtól, hogy oldja a feszültséget.
-Nem tom, azt hiszem majd utánunk jön kicsit később. –válaszolt Tom, kicsit már nyugodtabb hangon. Az autóúton több szó nem hagyta el senkinek a száját, és körülbelül tíz perc után az autó lassított, majd teljesen megállt. Mielőtt kinyithattam volna az ajtót, azt kinyitotta előttem a sofőr.
-Oh, köszönöm. –mondtam, miközben a vállamra vettem a táskám, és kiszálltam az autóból. Egy Sunny Lounge (a klub) nevű club előtt találtam magam. Miután a fiúk is kiszálltak, bementünk, és megcéloztuk az egyik leghátsó asztalt. Egész kényelmesen elfértünk, én Bill, és Georg közé kerültem.
-Mit hozhatok? –szólt mellettünk egy pincér. Miután mindenki rendelt magának valami italt, és a felszolgáló is elment, hogy hozza az italokat, Bill felé fordultam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
