|
10.rész | A tánc és a folytatás
-Miért hoztatok el? Miért vettetek fel? –kérdeztem, miközben egyik kezemmel az asztalon lévő poháralátéteket piszkáltam.
-Mert miért ne? –kérdezett vissza, és arcán, az este folyamán először, mintha egy kis mosolyt véltem volna felfedezni.
-Hát például mert a rajongók meglátnak veletek vagy valami. Egyáltalán honnan tudtátok, hogy én voltam az? –kérdezgettem tovább őket.
-Bill látott, amikor kiléptél a hotelből, és ő mondta, hogy hozzunk el. –mondta Gustav, mire Bill a kezébe vette a koktélos poharát, és egy jó nagy kortyot ivott belőle.
-Aha, értem, mindenesetre, köszi srácok. –mosolyodtam el magam, majd én is beleittam a koktélomba. Miután elfogyasztottam az italom, ami egy jó órába telt, a fiúkhoz fordultam.
-Valaki jön táncolni? –kérdeztem, miközben végignéztem rajtuk, kivéve persze Tomon.
-Én nem tudok, és nem is szeretek. –mondta Bill, mikor ránéztem.
-Nincs kedvem. –mondta Georg, majd kissé balra biccentett a fejéve, hogy lássam, ott van egy lány aki őt nézi. –Bocsi, de asszem most az övé leszek.
-Én sem vagyok az a táncolós típus. Bocsi, tényleg nem veled van a baj, csak nem szeretek. –mondta Gustav, miközben intett a pincérnek, hogy még rendelni akar italt.
-Na jó, ez most baromi jól sikerült. –mondtam, majd elindultam a pult felé, ahol egy helyes pasi üldögélt.
-Szia. –előzött meg a köszönéssel, amint leültem.
-Szia, hogy hogy egyedül, egy ilyen helyes pasi? –kérdeztem, miközben rendeltem egy újabb koktélt, amit két percen belül elém is rakott a mixer.
-Röviden, tömören, barátnő, egy másik fiú, rajtakapás, szakítás, és most itt vagyok. –mondta, majd halványan elmosolyodott. –És egy ilyen csinos hölgy egyedül?
-Nem, pár sráccal jöttem, akik felvettek. –mondtam, majd az asztalunk felé mutattam.
-Akkor egyik sem a barátod? –kérdezte, miközben elmosolyodott.
-Nem. –mondtam, majd megittam a koktélom utolsó cseppjét is. –Nem lenne kedved táncolni? –kérdeztem, mielőtt ő kérdezhette volna meg.
-Semmit nem tennék szívesebben. –mondta, majd megfogta a kezem gyengéden, és bevitt a tánctér közepére. Egy órát táncolhattunk, amikor a fülembe suttogott.
-Szomjas vagyok, gyere igyunk. –mondta, és kezén fogott ismét, majd a pulthoz invitált. Mikor odaértünk, eszembe jutott, hogy a táskám otthagytam a fiúknál.
-Mindjárt megyek, menj csak, egy pillanat és hozom a táskám. –mondtam, mire ő bólintott egyet, hogy megértette. A sok táncoló ember között utat vágtam magamnak a srácok asztalához.
-Nézd már, előkerültél? –kérdezte Tom gúnyosan.
-Igen. –mondtam, majd felkaptam a táskám.
-És merre mész ha szabad kérdezni? –folytatta ugyanolyan gúnyos hanglejtéssel. Erre közelhajoltam a füléhez, hogy a többiek ne hallják csak ő.
-Felmegyek egy sráchoz ha nagyon akarod tudni, és elhiheted, hogy nem beszélgetni fogunk. –mondtam, majd elhajoltam tőle. Pár percig némán figyeltem az arcát, ami néha össze-összerándult a visszatartott dühtől, én pedig kiélveztem szavaim hatását.
-Hazudsz. –sziszegte összeszorított fogai között.
-Fogadsz? –kérdeztem, majd a többiekhez fordultam. –Köszi az ide utat fiúk, de most megyek. Sziasztok, pá Tom. –mondtam, majd elviharzottam. Az aznap estét a srácnál töltöttem, majd miután végeztünk lezuhanyoztam, egy taxival a hotelhez vitettem magam. Mikor rájöttem hogy a lift továbbra sem működik, egy nagy sóhajtás közepette levetettem a cipőm, és mezítláb indultam el a lépcsőn. Nem tudom hányadik lépcsőforduló lehetett, amikor egy túl ismerős hangot hallottam meg.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
