|
11.rész | Két idegen pasival 3 órán belül
-Szóval tényleg meghúzattad magad. –állapította meg a hátam mögött, a hangjában enyhe gúny, és düh is felfedezhető volt.
-Tom. –sziszegtem a fogaim között, miközben lassan a hátam mögé néztem.
-Hát elég kis könnyelmű lány vagy. –mondta, majd elment mellettem. Egy rövid pillanat alatt felment bennem a pumpa.
-És neked ahhoz mi közöd? Nem vagyok neked senkid, hogy felelősségre vonj abban, hogy kivel töltöm az éjszakám! Minek kell folyton cseszegetned? Miért piszkálsz folyton? Minek provokálsz? –kérdeztem, miközben sietősen szedtem a lépteim, hogy utolérjem. Egészen addig nem szólalt meg, amíg fel nem értünk az ötödik emeletre. Ott aztán szembefordult velem.
-Azért, mert ellenőrizni akartam, hogy milyen lány tetszik meg az öcsémnek! Semmiféle hátsó szándékom nincs, csupán annyi, hogy megtudjam milyen is vagy valójában! –mondta az arcomba.
-Igen? És milyen vagyok? Megfelelek az elvárásaidnak? –kérdeztem, legbelül mardosott a kíváncsiság, hogy milyennek tart, pláne, hogy Billnek megtetszettem.
-Lássuk csak, tényleg tudni akarod? –kérdezte, mire én némán bólintottam. –Helyes, de előre szólok nem fogom magam vissza. Nézzük csak, az alakod tökéletes, a személyiséged is jó, csupán egyetlen egy bibi van, nagyon könnyen veszed az egyéjszakás kapcsolatokat, márpedig azt nem akarom, hogy az öcsémmel egy ilyen lány legyen. –mondta, miközben végig az arcomat fürkészte, de arról semmiféle reakciót nem olvashatott le.
-Ennyi? –kérdeztem, körülbelül egy perc néma csend után.
-Igen, nem elég? –kérdezte, és a hangjában meglepettség hallatszott. Rántottam egyet a vállamon, majd kikerültem őt, és felmentem a hatodik emeletre. Tudtam hogy követ, hallottam a lépteit magam mögött.
-Minek követsz? –fordultam felé az ajtómnál.
-Ennyire nem érintett meg amit mondtam? –kérdezte, miközben folyamatosan közelített felém, én pedig a falig hátráltam.
-Melyikre gondolsz? –kérdeztem, miközben a fejemet próbáltam úgy tartani, hogy ne legyek Tom célpontja.
-Arra amit a jellemzésedről mondtam, és arra, hogy Billnek bejössz. –mondta, és egyre közelebb hajolt hozzám, én elfordítottam a fejem, de még így is éreztem a meleg leheletét az arcomon.
-Jól esett amit rólam mondtál, kivéve a könnyelműséges részt, arról pedig hogy Billnek tetszek az a véleményem, hogy te úgyis lebeszéled rólam, másrészt pedig soha nem találkozunk újra. –mondtam, majd végre felé fordultam. Szinte láttam magam a gyönyörű barna szemében, ami majdnem ugyanolyan volt mint Billnek, olyan szemek, amikbe egy perc alatt beletudtam szeretni.
-Honnan veszed, hogy nem találkozunk soha többé? –kérdezte, majd elhajolt tőlem egy kicsit távolabbra.
-Megérzés. –mondtam, majd kivettem a táskámból a szobakulcsom. –Elengednél? Szeretnék bemenni, és lefeküdni.
-Egyedül? –kérdezte, majd felvette a szokásos vigyorát.
-Igen, egyedül terveztem. –mondtam, majd kinyitottam az ajtót. –Szia To… -fordultam vissza hogy elköszönjek, de nem bírtam befejezni, ugyanis megcsókolt. Nem volt benne semmi érzelem, csak tiszta szenvedély. Akart engem, éreztem a csókján. Lassan, de határozottan behátráltunk a szobámba, ő pedig a lábával berúgta magunk mögött az ajtót.
-Tom… nem kéne, a húgom. –suttogtam akadozva, mire ő a nyakamról ismét a számra irányította a figyelmét. Nem jutottunk el az ágyamig, a kanapén történt meg. Miután végeztünk, Tom gyorsan lezuhanyozott, aztán odadobott egy sziát, és már le is lépett.
„Hogy lehetek ekkora könnyűvérű kis liba? Alig 3 órán belül két idegen pasi fektetett meg…” Ezzel a gondolattal átmásztam az ágyamba, és elaludtam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
