|
2.rész | A stúdióban
Bill, Tom és Georg épp az igazak álmát aludták (volna) ha Gustav nem kapcsolja be a Hifijét.
-1 Jó kis Metallicánál nincs jobb ébresztő! –közölte sátáni kacajjal Gustav. Bill félkómában húzta a fejére a takarót
-Basszus Gustav fél 6 van! Muszáj neked ilyenkor zenét hallgatni? –Bill
-Ott a fülhallgató! –Tom
-Nekem meg még bő fél óra szunya! –mondta Georg, akiről szintén nem lehetett megállapítani, hogy ébren van-e vagy alszik.
-Jaj fiúk, ne szórakozzatok már! 7-re a stúdióban kell lennünk! Addigra kell kajálni, tusolni, meg minden. Jobb korábban neki kezdeni, és esetleg hamarabb készen lenni, mint az utolsó pillanatban kapkodni mindent! J -Gustav
-Mintha anyámat hallanám! –Georg
-Naaa! Ébresztő! –Gustav
-Csak tíz percet adj, könyörgöm! –Bill, oldalra fordulva.
-Ne tizet tesókám! Tizenötöt! –Tom
-Húszat! –Georg
-Na emberek elég volt! Kelegessünk csak felfele! Már 5:40 van! –Gustav.
-Utálok felkelni! –mondta Georg, majd nagy nehezen kikászálódott az ágyból. Kis idő után Tom is követte. Gustav tekintete most Billen volt.
-Hahó álomszuszék! Hasadra süt a nap! Kelj fel! –Gustav
-Jólvan… te nyertél! –mondta 1 nagy ásítás közepette Bill. A fiúk, pedig álmosan, de letusoltak, lezuhanyoztak, megreggeliztek, és még minden olyan dolgot megcsináltak, amit reggel tenni szokás. 7 előtt 20 perccel Billnek nagy ötlete támadt. Hiába volt ugyanis Gustav ,,gyengéd” ébresztője, a tegnap esti eseményeket semmi sem tudta kitörölni Bill fejéből. Tudta, hogy a német lányok csak délutánra érkeznek meg Kingáékhoz, de a fiú a fejébe vette, hogy ő most mindenképp megmutatja a stúdiójukat a lánynak. Mivel Kinga nem egyedül lakik, ezért Ritát is el kell hívniuk, de Billt ez egyáltalán nem zavarta. Tegnap este már beszámolt a fiúknak Kingáról, most pedig a stúdiós terv következett:
-Hé fiúk! Ugye meséltem tegnap a Kingáról…
-Aha, igen. Miért mi van vele? –Tom
-Hát ööö… csak arra gondoltam, hogy mi lenne, ha megmutatnánk neki és a barátnőjének a stúdiót? –Bill
-1. szerintem ők még vígan alszanak. –Tom +1 gyilkos pillantás Gustavra – 2. szerintem David akkor úgy vágna onnan ki minket, hogy a lábunk nem éri a földet!
-És akkor mi van? Kit érdekel David? Nem fogja elrontani a napomat! Nem hal bele, ha 1x máshogy alakul valami! -mondta harciasan Bill.
-Ejha! –Gustav elkerekedett szemmel – Ilyen Billt se láttam még!
-Na hát én se! –vigyorgott Georg
-Rólam meg már ne is beszéljünk! –Tom
-Na akkor jöhetnek vagy nem? –Bill
-Hát, hogyha ébren találod őket, akkor édes mindegy! –Gustav
-Ez az! Minket nem fognak zavarni! –Tom. Bill hát gyorsan felkerekedett, és reménykedett benne, hogy Kingáék tényleg ébren vannak.
Kinga csöngetésre ébredt.
-Ki ez ilyenkor? –kérdezte álmosan Ritától
-Milkalila fingom sincs. –Rita.
-Nyitom! –mondta Kinga, miközben kikászálódott az ágyból –Bárki legyen az, leszedem a fejét! –amikor kinyitotta, Billt pillantotta meg
-Mégsem! (persze ezt csak gondolatban)
-Szia Kinga! Nagyon rosszkor jöttem? Aludtál még? –Bill
-Hát az igazat megvallva igen, de mostmár mindegy. –Kinga
-Hoppá… akkor bocs, hogy felkeltettelek! Csak azt szeretném kérdezni, hogy volna-e kedvetek eljönni velünk a stúdióba. –Bill. Kinga alig hisz a fülének:
-Micsoda? Ez igaz? Tényleg veletek mehetünk?
-Hát persze! Épp ezért jöttem ilyen korán, mert mindjárt megyünk, kb. 10 perc. És örülnénk, ha velünk tartanátok!J -Bill
-Akkor… akkor mehetünk? –Kinga
-Gyertek! –Bill
-Köszi! Ezt alig hiszem el! –ujjongott Kinga
-Örülök, hogy örülsz! ... Ez most értelmes volt. –Bill
-Jaj Bill, kit érdekel! J Szólok Ritának, 10 perc, és készen is leszünk jó? –Kinga
-OK! Itt leszünk a ház előtt! –Bill. Kinga futólépésben ,,riasztotta” Ritát, aki szintén nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen.
-Basszus élőben fogom látni Georgot! Ez tök jó! –Rita
-Az, de siessünk! –Kinga. 10 perc helyett a lányok már 5 perc alatt készen voltak, és már a fiúkat szállító kisbusz mellett álltak Georg nagy örömére, hogy végre történt valami isteni csoda, és 1 nap nem fog késni. A buszban Rita Georg mellé ült (ki más mellé J) ,Tom közben lelkesen mutatta Gustavnak 50 cent híresebb (Gustav számára ismeretlen) számait, Kinga pedig Bill mellett kötött ki.
-Tényleg nem vagyunk láb alatt? –Kinga
-Á dehogy! –Bill.
-Alig hiszem el, hogy melletted ülök 1 kisbuszban, és megyünk a stúdiótokba! –Kinga
-Hát pedig igaz! –Bill
-Köszi! –Kinga
-Áh igazán nincs mit! –Bill. Ebben a pillanatban odaértek a stúdióhoz.
-Először 1 kis idegenvezetést tartunk, utána felvesszük az új számot. –mondta Bill a bejárat előtt. A fiúk beleegyeztek, így hát elindult a csapat a stúdióba.
-Na hát akkor kezdjük azzal a szobával, ahol a zenéket szoktuk felvenni (ez nagyon értelmesre sikerült bocsi). –Bill közben nagyban mutogatja a gombokat a műszerfalon.
-Ezzel lehet a hangerőt beállítani, itt pedig a monitoron levő grafikán lehet a hanghibákat kiszűrni. –magyarázta Bill.
-Fogadunk, hogy előző életében tanár volt? –súgta Ritának Kinga.
-Jaja! –Rita. Bill még mondogatott dolgokat a műszerfalról, aztán jöhetett a következő állomás
-Na emberek, most jön a konyha! –Bill
-Nem valami luxuskonyha, de minket nem izgat, úgyse főzünk itt! –Tom
-Ki főz nektek? –Kinga
-Hát nem Jamie Oliver! –Georg
-Hanem Jutta. –Gustav. A fiúk megmutattak még pár szobát, közben pedig megjött David a menedzser.
-Sziasztok lányok, fiúk! –David
-Hello David! –mindenki
-Lányok! Remélem tetszik nektek a szerény kis stúdiónk! –David
-Nekem tetszik! –Kinga
-Nekem is. Jó lehet itt dolgozni. –Rita
-Az igaz! Fiúk! Ideje fölvenni a számot! –David
-Figyu! Ott van a szobán kívül 1 asztal. Oda le tudtok ülni, és a nagy ablakon átláthatjátok, hogy hogyan megy ez. –Bill
-OK! –Kinga és Rita. A lányok tehát leültek az asztalra, és onnan követték az eseményeket. Billék belekezdtek a dalba. Eléggé szomorú hangulatú volt, néha mintha ,,sírt” volna a gitár, Bill pedig lassan, gyászosan mondta a szöveget. Gustav dobja mintha a szívdobogást utánozta volna, ami a szám végére egyre lassabbá és halkabbá vált.
-Ez olyan szép! –Rita
-Szerintem is! Tökre melankolikus. –Kinga
-Nézd Georgot! Ezt a pasit gitár mellé szülték! Olyan jól áll a kezében! Olyan szexisen pengeti! –áradozott Rita. Eközben Georg tekintete Ritára tévedt, és 1 szédítő mosolyt küldött a lánynak. Rita persze fülig volt pirulva, azt hitte elájul.
-Basszus Kinga! Láttad? Szerinted hallotta? –Rita
-Á kizárt! Azért küldtek ki minket, hogy még véletlenül se csapjunk zajt. Ha bomba robban, még azt se lehetne bent hallani, mert hangszigeteltek a falak vagy milyenek. –Kinga. Georg mosolyának azonban megvolt a kellő eredménye. Georg ugyanis mivel nem a gitárra összpontosított, teljesen félrejátszotta a hangokat, így az egész dalt elcseszte.
-A kurva életbe! –káromkodott Georg.
-Georg! Mi lenne, ha gitárra figyelnél? Ráérsz este csajozni! –dühöngött a hangmérnök Jürgen.
-Jólvanna! –morcosan Georg. A dalt tehát elkezdték újra felvenni. Billnek volt ,,könnyű” dolga, ugyanis bárhová nézhetett, nem ronthatta el a szöveget. Ellenőrizte a dob ritmusát, Tom gitározását, Georg kandikáló tekintetét, na és persze Kingát. Amikor végeztek a dallal, meg kellett hallgatni, hogy minden tökéletes-e. Jürgen igencsak elcsodálkozott:
-Hű fiúk! Ez most nagyon jóra sikerült! Jutalmul holnap nem kell bejönnötök! -Billék persze nagyon örültek.
-De jó! Aludhatok délutánig! –Tom. A fiúk tehát ujjongtak, amikor Ritának megcsörrent a telefonja.
-Ki az? –kérdezte tőle Kinga
- A német lányok! Elfeledkeztem róluk! –Rita. A lány arca eleinte ijedt volt, de aztán egyre csak nőtt a mosoly az arcán.
-Nem tudnak ma jönni, sztrájk van buszállomáson! –Rita
-Akkor csak holnap tudnak jönni nem? –Kinga
-De. Igaz, kár hogy késnek, mert jó fejek, de azért legalább lesz időnk kicsit kicsinosítani a kecót. –Rita
-Jaja. –Kinga
-Hé csajok! Ki jön pizzázni? –Tom
-Éééén! -Rita és Kinga. Mindenki elment a konyhába pizzázni.
-Holnap mivel szabadok leszünk, bulizhatnánk egyet, így hatan! –Bill
-Nekünk nem jó a holnap. Jön a 2 német barátnőnk. –Kinga
-Igen, és nem akarjuk őket egyedül hagyni. –Rita
-Hát akkor jöjjenek ők is! –Gustav
-Az se jó! Biztos ki lesznek merülve… -Rita
-Hát nagy kár! Akkor fiúk? –Tom
-Én lehet hogy nem megyek. –Gustav
-Én igen! –mondta Georg, de amikor Ritára nézett, inkább gyorsan rávágott 1 nemet.
-Én inkább pihenek. –Bill, aki ugyanaz okból mondta ezt, mint Georg, csak ő Kinga miatt.
-Akkor csak én maradtam? –Tom durcásan –Akkor én se megyek.
-Na jó emberek, menjünk haza! –Gustav. A buszban levő ülésrend nem változott.
-Tetszett a stúdió? –Bill
-Igen, bár én szerintem azonnal elnyomnék a műszerfalon valamit… -Kinga
-Először én is így voltam vele. Georg mutatott meg először pár dolgot –ezután Georgra pillantott, aki lehetetlenebbnél-lehetetlenebb grimaszokkal szórakoztatta Ritát, aki néhol már sikítozott a nevetéstől. Bill és Kinga csak mosolyogtak rajtuk.
-És most 3 hónapig nem adtok koncertet? –Kinga
-Igen, most teljesen a stúdiómunkálatoknak vagyunk kitéve. Még nagyon az elején tartunk, de remélem készen leszünk. –Bill
-Biztos. Mennyi az idő? –Kinga
-9 múlt 10 perccel. –Bill
-A mai nap is hamar elment… -mondta Kinga, majd Bill vállára hajtotta a fejét.
-Na igen… de azért jó volt. –Bill
-Aha. – Pár perc és haza is értek.
-Holnap csak összefutunk valahogy! J -Bill
-Az biztos! –Kinga
-Majd átjöttök hozzánk, ha megjöttek a csajok, ok? –Tom
-Ez jó ötlet! –Rita
-Igaz, hogy a mai progi is hasonló lett volna, de a holnapi jobb lesz! -Gustav
-És majd Tommal főzünk valamit, ami azt jelenti, hogy lehet menekülni! –Georg
-A múltkor is te égetted oda azt a sütit! –Tom
-De te mondtad, hogy hosszú ideig kell bent tartani! –Georg
-De nem azt, hogy szenesítsd el a kaját! –Tom
-Meg hogy füstöld ki a népet! –Gustav
-Na majd holnap Georg megbosszulja magát, és még jobban odaégeti a kaját! –Bill
-Aha persze! Mintha ti jobban tudnátok főzni mint én!
-Én tudok! –Kinga
-Én is! –Rita
-Jólvan! A nők azok mindent meg tudnak csinálni, ezért, én nem is töröm magam! –Georg
-Igen! Ha jók lesztek ,akkor holnap főzünk nektek valami finomat, és ti pedig lesztek olyan angyalok, hogy elmosogattok! –Kinga
-Aha! Tudod mikor fogok mosogatni! –Georg
-Amikor mi akarjuk! –Rita
-De hát a mosogatás meg én, az 2 különböző dolog! –Bill
-Ne aggódj Bill, majd belejössz! –Kinga
-Dehogy! Én nem fogok mosogatni, az tuti! –Bill
-Akkor az sütit se kap! –Rita
-Ha Georg ínyenc széntömbjéről van szó, akkor én nem bánom! –Tom
-Megpörkölődött mazsolákkal! –Gustav
-Na jó, mi mentünk! –Rita
-Oké! –fiúk
-Jó éjt! –Kinga és Rita
-Nektek is!
Billék beléptek az ajtón, de mind a négyen tudták, ha törik, ha szakad a lányok bizony holnap is velük fogják tölteni a napot. Gustav pedig álmában se gondolta volna, hogy hamarosan 1 csúnya bűncselekmény árnyékolja be a családi idillt…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
