|
12.rész | A hotelszoba
Másnap reggel, pontosabban tizenegy órakor ébredtem fel. Mikor megláttam a szobában szétdobált ruháimat, rögtön eszembe jutott az előző este. „Mi a fenét gondolhat most rólam? Elmondja vajon Billnek, hogy milyen könnyen kapható egy valami vagyok?” Kérdeztem magamtól, miközben bementem a fürdőbe, és vettem egy forró zuhanyt. Felvettem egy egybe részes ruhát (ruha), hozzá egy magas sarkút, majd elindultam megreggelizni, hogy mielőtt bemegyek Ágihoz, még eszek valamit. Amint beléptem a hotel éttermébe, rögtön kiszúrtam a fiúkat, akik valamin nagyon vitatkoztak. Megpróbáltam észrevétlenül a pulthoz menni, és rendelni valamit, de akaratlanul is megütötték a fülemet a hangok.
-Velem is eljössz egy körre? –hallottam meg a basszusgitáros Georg hangját.
-Mit kér? –kérdezte a pultos.
-Narancslé, meg… pirítós. –mondtam, majd elindultam egy üres asztal felé, ahhoz azonban hogy oda tudjak menni, el kellett haladnom a fiúk asztala mellett. Miközben elmentem mellettük Billre néztem, aki úgy tett, mintha valami nagyon érdekeset talált volna a tányérján, ellenben Tommal.
-Jó volt a tegnap este, ma hány pasival fekszel össze? –kérdezte, mire Georg nevetni kezdett, Gustav továbbra is az újságját bámulta, Bill pedig tüntetőleg felállt az asztaltól, és elment a férfimosdó felé. Faképnél hagytam a többieket, és Bill után eredtem az asztalokat kerülgetve.
-Bill, várj egy percet, beszélnünk kell! –kiabáltam rá, de mint aki meg se hallotta, ment tovább. –Állj már meg az istenért! –kiáltottam el magam hangosan, mire a reggeliző emberek tömkelege nézett rám, és Billre felváltva, aki végre képes volt megállni.
-Nekünk nem kell semmiről beszélnünk. –mondta nekem, miközben még mindig nem fordult meg.
-De igenis kell! –mondtam határozottan, majd megfogtam a kezét, és magam után húzva kimentem az étteremből. Egyenesen a szobám felé vettem az irányt, Billt vonszolva magam után. Miután becsuktam magunk mögött a szoba ajtaját, egy kicsit kifújtam magam.
-Minek hoztál ide? –kérdezte, majd az ablakhoz sétált, kezét a párkányra tette, és csak nézte a rohanó várost.
-Mert beszélnünk kell! –mondtam, majd ledobtam a táskám a kanapéra, ahol alig hat órája pont a bátyjával szeretkeztem.
-Miről? –kérdezte, de továbbra sem nézett rám. Halkan mögé léptem, és kezeimet átfontam a derekán, majd a hátához bújtam.
-Tegnap mondott nekem Tom valamit rólad, és azt szeretném megkérdezni, hogy igaz e… -mondtam halkan.
-Ha arra gondolsz, hogy megtetszettél igaz, viszont nekem Tom azt is mesélte, hogy nem volt nehéz dolga veled. És nekem ennyi bőven elég volt, hogy lebeszéljen arról, hogy jobban megismerjelek. –mondta, majd kezeimet lefejtette magáról, és megfordult.
-De… Semmi nem volt köztünk Bill. Nekem is megtetszettél, de ahogy a klubban viselkedtél, meg se próbáltad velem éreztetni, hogy kellenék neked. –mondtam, majd odamentem a mini bárhoz, és töltöttem magamnak egy kis italt, és egy másik pohárba is, azután odamentem Billhez, és felé nyújtottam, amit ő el is fogadott.
-Nem szeretek táncolni, erről nem tehetek. –mondta, majd beleivott az italba. –És amit tegnap este csináltál… Őszintén, ezt nem néztem volna ki belőled. –mondta végig a szemembe nézve. Éreztem hogy a szemem kezd reagálni a szavakra amiket Bill mondott, és éreztem is, hogy egyre fátyolosabb a tekintetem a visszatartott könnyektől.
-Nem is ismersz! Ha következőleg lesz alkalmad arra hogy egy lányt megszerezz, ne félj lépni! Ha tegnap este egy kicsit utalsz arra hogy kellek neked… -mondtam egyre hangosabban, ő azonban átfonta a kezeit a derekamon, magához rántott, és ajkaink szenvedélyesen találkoztak. A pohár kiesett a kezemből, a földre zuhant...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
