|
44.rész | Nem lesz baj
Lágyan hámozta le rólam a ruháimat, mielőtt én is megszabadítottam volna őt tőlük. Minden apró érintésébe beleremegtem, minden csókja mintha lángra gyúlt volna a bőröm. A derekam alá fonta a karjait, és egy kicsit megemelt az ágyon hogy aztán csókjaival a hasamat is beborítsa. Gyengéd volt mégis szenvedélyes, élveztem minden egyes pillanatát, és egy percre sem gondolkodtam, csak hagytam magam sodródni az árral. Szinte a mennyországból rántott vissza amikor kásás hangon megszólalt.
-Nem akarlak megbántani…
-Tudom…mennem kell. –szuszogtam halkan.
-Nem! Maradj reggelig. –tette a kezét gyengéden a hasamra.
-Nem maradhatok. És ha Tom meglát? És ha elmondja Rogernek? –folytattam tovább, mert láttam hogy már lett volna válasza az első kérdésre.
-Aludtunk már együtt régebben is.
-Igen, tudom, de az azelőtt volt hogy…
-Hogy Roger meglátott minket.
-Igen. –mondtam, majd a vállára hajtottam a fejemet, és hozzábújtam.
-Mi lesz velünk? –kérdezte, miután elkezdte simogatni a vállamat.
-Én Rogerrel maradok Bill. Ez csak egy…
-Csak egy botlás volt neked igaz? –kérdezte, és abbahagyta a simogatást.
-Nem, nem botlás. Akartam Bill, nagyon is. De nem hagyhatom el Rogert, nem tehetem meg még egyszer vele hogy elhagyjam. –mondtam.
-Nincs…
-Bűntudatom? –vágtam a szavába, mire bólintott. –Hogyne lenne? De amikor a parkban megcsókoltál, valahogy mindent elfelejtettem, egészen mostanáig.
-Szóval nem próbáltad Rogert képzelni a helyembe?
-Nem, egyetlen percig sem. Ha így lett…
-Csss. –tette mutatóujját a számra, és elhallgatatott. Rögtön rá is jöttem hogy miért. Hallottuk hogy valaki babrál a kulccsal, aztán nyílik az ajtó, és két vagy három férfit hallottunk beszélgetni. A vér is megfagyott bennem, amikor meghallottam Roger hangját is közöttük.
-Öcsi!!! –kiáltotta el magát Tom hangosan, így ha aludtunk volna, biztos hogy már ébren lennénk.
-Jesszusom, ez Tom, és Roger. –néztem Billre ijedten, kitágult pupillákkal, de ő csak csendben feküdt mellettem.
-Maradj csendben, és az erkélyen át menj a szobádba. Ugye nyitva van az erkélyajtód? –suttogta a fülembe. Én nem válaszoltam, csak bólintottam. –Rendben, akkor indulj, mert nem zártam be a szobám ajtaját, és ha most bezárnám az gyanús lenne, mivel kattan a zár.
-Rendben. –szálltam ki az ágyból halkan, és a kezembe kaptam a ruháimat. Nem szégyenlősködtem Bill előtt, habár Rogernél mindig is zavart ha az ágyon kívül meztelenül látott.
-Nem lesz baj. –csókolt még utoljára hátulról a nyakamba, aztán becsukta utánam az erkélyajtót. A lehető leghalkabban igyekeztem beérni a szobámba. Mikor sikerült, a ruháimat csak ledobtam az ágy végére, és bezuhantam az ágyba a puha párnámhoz, és a paplan alá bújtam. Hallottam hogy Bill kimegy a srácokkal a nappaliba, és bekapcsolják a tv-t, de nem akartam rájuk gondolni. Billen gondolkoztam, és az elmúlt egy órán. Ahogyan szenvedélyesen ölelt magához. Ahogyan gyengéden a magáévá tett.
Hirtelen tört rám a felismerés, hogy rettenetesen nagy hibát követtünk el. A pillanat hevében nem védekeztünk, és én nem szedek gyógyszert. Egész testemben remegtem ha arra gondoltam amitől rettegtem. Mi van, ha terhes lettem? Mielőtt elnyomott az álom az órára néztem. Hajnali négyet mutatott. Ha jól tudtam a gyógyszertár az reggel hatkor nyit. Pompás, két óra múlva mehetek a patikába terhességi tesztet venni. Hihetetlennek hangzik, de tudtam hogy mit kell tennem ha pozitív lesz. Nem, nem elvetetni a gyereket, hiszen joga van az élethez. Nem. Akkor Rogerrel is le kell feküdnöm, és akkor talán azt hiszi, hogy az övé a gyerek. Csak jó pillanatban kell elkapnom, hogy ne figyeljen arra hogy védekezzen. Igen, ha pozitív lesz a teszt, ezt fogom tenni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
