41.rész | Köszönöm Tom
-Készen vagyunk! -ültem le a kanapéra este, miután minden a helyére került.
-Igen! -Kate.
-Ne haragudj, hogy elrángattalak, biztos Billel lettél volna
-Hagyd abba, én ajánlottam fel! Barátok vagyunk, minimum, hogy segítek!
-Köszönöm!
-Nem leszel túl magányos?
-Nem! Itt vannak a csótányok!
-Fúj!!!
-Holnap elmegyek egy szállodába!
-Szállodában fogsz lakni?
-Miért ne? Inkább mint ez! Amúgy is van rá pénzem, nem is tudom miért nem jutott eszembe hamarabb.
-Mondjuk mielőtt becuccolunk!
-Úgyis mindenhez emlék köt... -néztem körbe szomorúan.
-Ehhez a kanapéhoz is?
-Öhm... -mosolyodtam el sokat sejtetően.
-Na ne! -állt fel hirtelen és átült a fotelra.
-Ott is...
-Jézusom! -állt fel onnan os- jobb lesz, ha tényleg szállodába mész! -ült fel az asztalra.
-Öhm Kate...
-Ne, nem akarok többet tudni! -szállt le onnan is.
-Csak erre voltam neki jó? Tényleg nem szeretett? Tényleg csak üzlet volt?
-Nem tudom, de ezen ne is rágódj! Vége van, eljátszotta az esélyét!
-És ha megbánta?
-Kit érdekel? Emm, nehogy nekem megenyhülj! Megbántott, nem?
-De...!
-Bocs, egy perc! -vette elő csörgő telefonját- Szia Bill!...Hogy ki?...nem, nem adom oda neki...
-Ki az? -kérdeztem, bár sejtettem.
-Nem Tom! Elszúrtad és...
-Add csak! -nyújtottam a kezem a mobilért.
-Emma...biztos?
-100% Kate! Vessünk véget ennek végre!
Odaadta, én pedig vettem egy mély levegőt.
-Mondd! -szóltam bele csukott szemmel.
-Emm! Kicsim! -hallottam meg Tom kétségbeesett hangját.
-Emm és a "kicsid" meghalt! Te ölted meg! Helyette maradt az érzelemmentes és komoyla Emma! -mondtam ridegen, pedig legszivesebben sírtam volna.
-Nem! Kicsim kérlek hallgass meg! Beszéljük meg!
-Eleget hallottam!
-De...
-Tom! Sohatöbbé nem akarlak látni, sem felőled hallani! Most is csak azért vettem át, hogy közöljem vele, hagyj békén és keress mást, akivel játszhatsz!
-Szeretlek!
-Hazudsz! Most is hazudsz! Te nem szeretsz engem és nem is szerettél! Remélem jól kiröhögted már magad a haverjaiddal!
-Nem Emma! Kérlek...
-Nem Én kérlek, hogy hagyj békén! Tudod mit? Még hálás is vagyok neked! Már majdnem elfelejtettem milyen csalódni! De ne félj, többször nem esek ebbe a hibába! Mától új életet kezdek, ami csak a munkáról szól!
-Emm...
-Köszönöm Tom! -mondtam, majd letettem és visszaadtam a telefont Katenek.
-Büszke vagyok rád! -simogatta meg az arcomat barátnőm, amin egyre több könny fojt le.
-Vége van! -öleltem át.
|