|
17.rész | A reggeli indulás és a szétválás
-Te meg mit keresel itt? És mért vannak Bill ruhái a kezeidben? –kérdezte, majd odalépett hozzám, hogy elvegye tőlem a ruhákat, de egy lépéssel hátrébb mentem, és nem hagytam neki.
-Bill kérte, hogy vigyek neki tiszta ruhát. –mondtam megszeppenten.
-És mégis hol kérte? Mert itt nincs. –mondta, azután körbement a szobában.
-Nálam aludt. –mondtam, majd éreztem, hogy pirulok.
-Oh, szóval nálad aludt. –mondta gúnyosan, majd ismét közelebb lépett hozzám. –És biztos csak aludtatok? –kérdezte, és közben egyre közelebb szorított a falhoz.
-Igen. És neked bármilyen furcsa is, képes vagyok egy sráccal együtt aludni anélkül, hogy lefeküdnék vele! –mondtam az arcába. –Elengednél? Bill vár.
-Persze, menj csak. –lépett hátrébb tőlem, én pedig elindultam kifelé. –Egyébként igazán szexi rajtad ez az egy szál póló.
Nem szóltam vissza, futva mentem egészen a szobámig, aminek az ajtaját aztán hangos csattanással csaptam be magam mögött. Bill már ott ült az ágyamon, egy szál törülközővel a derekán.
-Ne nézz rám ilyen furcsán, összetalálkoztam drága bátyáddal. –mondtam, majd a kezébe adtam a gönceit.
-És volt valami baj? –kérdezte aggódva, és felpattant az ágyról.
-Nem volt semmi, csak nem loptam be magát a szívébe azzal, hogy tegnap este veled aludtam. –mosolyodtam el kényszeredetten, majd én is a fürdő felé vettem az irányt. –A reggelit nemsokára hozzák, addig én is lezuhanyozok jó? –kérdeztem, de már vetkőztem is, majd beálltam a zuhany alá. Nem áztattam magam sokáig, megtörölköztem, magamra kaptam a fürdőköpenyem, azután kimentem Billhez, aki előtt már ott is volt a reggeliének maradványa.
-Ne haragudj, én meg akartalak várni, csak tudod éhes voltam, és reméltem nem haragszol meg, ha én megeszem az enyémet. –magyarázott, közben pedig édesen mutogatott a kezeivel. Én gyorsan felkaptam egy dögös ruhát (ruha), és leültem Billel szemben elfogyasztani a reggelimet.
-Terv mára? –kérdezte, miközben nagyokat kortyolt a kávéjából.
-Hát, benézek a húgomhoz, tegnap elég csúnyán összevesztünk, amit este ecseteltem neked a bárban. Megbeszéljük a dolgokat, aztán bemegyek az ingatlan ügynökömhöz, hogy mennyiért tudnánk eladni a házunkat, azután pedig keresünk vele valami elfogadható ingatlant Magdeburgban vagy hol. –mondtam el neki nagy vonalakban az aznapi tervemet. –És neked?
-Igazából reméltem, hogy velem tartasz majd egy kis városnézésre, de nagyon elfoglalt leszel ma. De végülis tudod mit? Mi lenne, ha elkísérnélek? –csillant fel a szeme.
-Ne haragudj, de ez nem igazán jó ötlet, nem szeretném ha látnád a dühkirohanásaimat. –mosolyodtam el magam, az ő arcáról azonban rögtön eltűnt az előbbi lelkesedés.
-De… Mit szólnál, ha este kilenckor mondjuk meginnánk valamit a lenti bárban? –kérdeztem, miközben én felkaptam az egyik magas sarkúmat, jelezvén, hogy indulnom kell.
-Ha megígéred, hogy nem hagyod, hogy leigyam magam. –mondtam mosolyogva, miközben ő elhagyta a szobámat.
-Ígérem. –suttogta a fülembe, és miközben én a zárral bajlódtam, ő átölelt hátulról a derekamnál.
Miután remegő kezekkel végre sikerült bezárnom az ajtómat, végre felé fordultam. –Akkor este kilenckor. –mondta ki helyettem, majd gyorsan megcsókolt, és már el is tűnt a szobája felé vezető folyosón.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
