|
43.rész | Szia...sztok
-Kate! -hívtam fel barátnőmet, ahogy visszaértem a szállodába- Beszélnünk kell!
-Jesszus, minden rendben? Miért sírsz? Emma!
-Én...én...terhes vagyok!
-Mi? De...de nem azt mondták...
-De igen! És mégis! Tomtól és...Kate, most mit csináljak? Nem vagyok még kész rá! ÉS...és ha rossz anya leszek? Ha utálni fog? Ha mindent elrontok? Ha...
-Emm, már hogy lennél az?
-Nem tudom...én...nem értek a gyerekekhez! Még fel sem fogtam!
-Elmondod neki?
-Tomnak? Nem! Szó sem lehet róla! Minek? Attól még semmi sem lesz rendben!
-Ugye nem akarod elvetetni?
-...nem tudom! Nem tudnám megtenni! Nem vagyok gyilkos!
-Na igen és ha többé nem lehetne...
-Mit tegyek? -estem kétségbe.
-Először is nyugodj meg, oké?
-Könnyű mondani! Nem te leszel 2x akkora, mint most!
-Ne viccelj Emm, a terhesség a világ legszebb dolga!
-Hát nem tudom, hogy így fogom-e látni, ha majd le kell cserélnem a ruhatáramat XXL-es göncökre És ha kövér maradok?
-Hallod magad?
-Igen! Tudom, hogy szánalmas vagyok, de megvagyok rémülve!
-Segítek amiben tudok, ne félj!
-Köszönöm!
-Alap...kismama!
-Ne hívj így!
-Ne haragudj! Lehetek a keresztanyja?
-Még meglátom! -mosolyodtam el halványan.
-Jól van! Leteszem, szia...sztok! -nevetett.
-Ez nem... -letette- ...vicces! -fejeztem be már csak úgy magamnak ezek szerint. Jól van Emma, le kell nyugodnod, ez az idegesség nem tesz jót sem neked, sem a picinek.
Te jó ég...belegondolni is rémisztő, hogy 9 hónap múlva egy kis lurkó fog belőlem kibújni. És Tom az apja...mit csináljak? Nagyon kétségbeestem, hogy mi lesz most, aztán megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám, úgyhogy felvettem.
-Igen? Emma Scott!
-Szia! -szólt bele Tom, mire elkezdett fájni a hasam.
-Tom...
-Szeretlek és...
-Van bő a képeden ezzel dobálózni? Nem Tom! Én szerettelek! És ért valamit? Nem! Akkor ne gyere nekem ezzel, mert már torkig vagyok a hazu...uhh... -estem össze, miután a hasamba nyilallt a fájdalom- Á-áh...!
-Jól vagy? Emm! Kicsim! Válaszolj!
-Öhm...igen! Nem kell úgy tenned, mintha érdekelne!
-De érde...
-Viszlát Tom! És kérlek, ne keress többet! -tettem le.
Kitört belőlem a sírás, nyilván az elmúlt időszak hatására. El kell felejtenem ami történt...de nem megy valami könnyen. Pláne ha lesz valami, ami mindig emlékeztet rá...pontosabban valaki...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
