|
20.rész | Szia
-Mit csinálsz? –kérdeztem, majd gyorsan odakaptam a törülközőhöz, és magam köré csavartam.
-Nem kellett volna szólnom hogy itt vagyok. –sóhajtott lemondóan, aztán rám nézett. –Tudod, nagyon régen volt már, hogy egy lányt ilyen közel engedtem magamhoz. És holnap, pontosabban ma reggel el kell mennem, és ki tudja látlak e még. Lehet hogy h.lyén hangzik, de nem akarlak itt hagyni. –mondta, miközben én elzártam a csapot.
-Bill, annyi lánnyal találkozhatsz még életedben, ezen ne rágódj, egy csomóan lesznek, akikkel szívesen töltöd majd el az idődet. –simogattam meg az arcát, és kimentem a szobába, és felvettem az alvós pólóm.
-De, nem lesz ez így jó. Tudom, hogy semmi nincs köztünk, de mégis úgy érzem, már most hiányzol. –mondta, és leült az ágy szélére. Én odamentem, és leguggoltam vele szemben.
-Bill, te híres vagy, sok lányt ismerhetsz meg, akik hozzád illenek, és jó társaságból valóak. Olyanok, akiket bármikor ott tudhatsz magad mellett, és nem olyan futtában megismert könnyen kapható lányok lesznek biztos, mint én. –magyaráztam, miközben kezeimet a térdére tettem.
-Már az elején ott volt az a hiba, ami benned nincs! Az hogy híres vagyok! Persze, annyi lányt megkaphatok, amennyit akarok, de gondolj bele! Nekik én kellenék, vagy a címlapok? A személyiségembe szeretnének bele, vagy a pénzembe? –kérdezte, és erre nem tudtam válaszolni. –Te nem ilyen vagy! Tény, hogy lefeküdtél a bátyámmal, de te nem egy híres énekest látsz bennem, te egy egyszerű srácként tekintesz rám! Tudom hogy így van, érzem rajtad.
-Figyelj! Ne ítélj elhamarkodottan. Annyi lány van, aki szintén téged akar majd megismerni, és nem a pénzedet. –mondtam, majd végigsimítottam a kezén. –Viszont, most már megyek, holnap neked is korán kell kelned, és nekem is.
-Ne! –állt fel hirtelen az ágyról. –Legalább még ma este aludj velem jó?
-Nem akarok reggel búcsúzkodni, azt sosem szerettem. –fordítottam el a fejem, és nagy buzgalommal pásztáztam a falat, mintha valami nagyon érdekeset találtam volna rajta.
-Képes lennél egy emelettel feljebb egyedül aludni, amikor tudod, hogy idelent én sem tudok aludni, mert nem vagy mellettem? –kérdezte, és közelebb lépve hozzám, megfogta a kezeimet.
-Ne csináld ezt. –suttogtam, de továbbra sem néztem rá. –Csak mondjuk azt hogy szia, és én már megyek is, te holnap folytatod a turnét, és két nap múlva már arra sem emlékszel, hogy volt itt egy lány, akivel jól érezted magad. –mondtam, és elvettem a kezeimet.
-Tényleg ezt akarod? –kérdezte, és éreztem magamon az átható pillantását. Némán bólintottam, és mikor éreztem, hogy távolabb lép tőlem, felkaptam a ruháimat a kezembe.
-Szia. –néztem hátra egy pillanatra, aztán már ki is léptem a hotelszoba ajtaján. Szótlanul ballagtam a szobám felé, miközben ezer, és ezer gondolat, és kérdés furakodott az agyamba, és úgy éreztem, felrobban a fejem. „Miért hagytad ott? Mert otthagytam, és kész! De nem akartad! És az kit érdekel?” A két felem viaskodott egymással, miközben elértem a szobámat. A ruháimat ledobtam az egyik fotelbe, és bedőltem az ágyamba. Ezután a fárasztó nap után, más vágyam sem volt, mint aludni egy jót. De nem ment, gondolataim egy emelettel lejjebb jártak, egy fekete hajú fiú mellett az ágyban.
Másnap reggel korán, hat órakor kidobott az ágy. Vettem egy gyors zuhanyt, és felöltöztem, (ruha) amikor sikítozó lányok hangjára lettem figyelmes. Kinéztem az ablakon, és láttam amint a Tokio Hoteles busz, befordul a hotel parkolójába. Gyorsan felkaptam a cipőmet, és a táskámat, majd bezártam a szobaajtót, és a lifthez mentem. Valószínűleg megjavítottak, ugyanis a lift ajtaja, szinte rögtön kinyílt előttem. Pár percnyi „utazás” után, végre kinyílt előttem az ajtó, pontosan a hotel előcsarnokában. Ott álltak egy rövid fekete hajú férfi mögött, aki a recepcióssal intézte a számlát. Próbáltam észrevétlenül bemenni az étterembe, habár odafent elhatároztam, hogy elköszönök tőle. Ránéztem, és láttam, hogy elindult felém, és amikor odaért hozzám, mindenféle habozás nélkül rántott magához, és csókolt meg.
-Szia. –mondta a csók végén, és elindult a zenekarral, és a testőrökkel kifelé.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
