|
21.rész | Álmodj velem
Nem tudtam mit reagáljak. „Utánamenjek, vagy ne? Reménykedjek? Minek, ez neki, úgyis csak ennyi volt. Holnap már nem is emlékszik majd rám. „ Sarkon fordultam, és a garázs felé vettem az irányt. Nem tudom miért, talán reméltem, hogy egy pillanatra még látom. „Ez már beteges, tisztára olyan lettél mint egy h.lye hisztis rajongó, akit lehetetlen levakarni! De akkor is, legalább csak még egy kis mosolyt! Fordulj már meg, és menj vissza reggelizni! De hiányzik! Nem akarom, hogy elmenjen! De, akarod, és most szépen visszafordulsz! „ A két énem viaskodott egymással, miközben én továbbra is az autóm felé mentem. Aztán megláttam, amint a kanyarban épp belép a buszba, és láttam, hogy ő is észrevett engem. Futólag még megeresztett egy kis félmosolyt, aztán eltűnt a buszban, ami lassan eltűnt a rajongók közt az utcán.
Sóhajtottam egy nagyot, majd beültem az autómba, és a kórház felé vettem az irányt. Útközben megálltam egy gyümölcsárusnál, és vettem Áginak pár szem narancsot, és barackot, hogy ne csak a kórházi ételt egye.
-Szia. –léptem be az ajtón.
-Szia. –köszönt vissza húgom, miközben kezével a szemeit dörzsölte.
-Nem aludtál az este? –kérdeztem, és leültem az ágya szélére, és a kezébe nyomtam a gyümölcsöket.
-Próbáltam, de nem nagyon ment. Rohadtul kényelmetlen ez az ágy. –kezdett el rajta rugózni, mire belőlem kitört a nevetés. Aznap sok időt töltöttem bent nála, sokat beszélgettünk az iskolájáról, az új házról, és arról, hogy ha minden igaz, amit Nicolas leírt a reggeli sms-ben, akkor vevő is van a Vecsésen lévő házunkra. Továbbá az orvosával is beszéltem, aki azt mondta, a vizsgálatok semmi rendellenességet nem mutattak ki, ezért másnap már mehetünk is haza csomagolni. Egész nap meg sem álltam, az ebédemet is egy gyorsétteremben ettem meg, röpke tíz perc alatt. A hotelben este lerendeztem a számlámat, hogy másnap reggel, azzal már ne kelljen foglalkoznom, aztán felmentem a szobámba, és bezuhantam az ágyba. Bármennyire is fáradt voltam, nem jött álom a szememre, a gondolataim megint Billen jártak, a turnébuszban, és elképzeltem, hogy mellette alszom el. Azonban egyszer csak a telefonom jelzett egy sms-t.
„Bocsi, hogy ilyenkor zavarlak, de nagyon hiányzol, és most éppen azt képzelem, amint mellettem fekszel, és szuszogsz, én pedig csak nézlek.”
„Miez? … Most csak képzelődöm, vagy tényleg Bill írt nekem sms-t. … De honnan tudja a számomat? … Várjunk, az egyik reggel, mikor a zuhanyzóból kiléptem, a telefonom a kezében volt… „ Nem gondoltam semmi rosszra, de így már egyből megértettem. Megnéztem ki küldte az üzenetet, a szám helyén ez állt: „Aki a plüssmacid volt Pesten :) „ Belementem a névjegyzékbe, és ott állt ugyanaz a név. „Ezt nem hiszem el. Megvan a száma! Bármikor írhatok neki! „ Hirtelen ezer pillangó kelt életre a gyomromban, és az ujjaim villámgyorsan pötyögték neki a válaszokat.
„Ez vicces, én pedig pont azt képzeltem, hogy melletted fekszem, és melletted alszom el. „
Alig egy perc múlva jött a válasz.
„Kár hogy nem vagy itt, nagyon, de nagyon hiányzol! ”
„Te is nekem, jó lenne ha itt lennél… Meddig tart a turné? ”
„Még három állomás, vagyis… még egy hét :S”
„Mi holnap után költözünk Németországba, és pont Magdeburgba, ugyanis a húgom miattatok pont oda jelentkezett egy iskolába.”
„Tudom, mesélted, azon az estén, amikor berúgtál a bárban. :) ”
„Tényleg, arra nem is nagyon emlékszem :) „
„Azt elhiszem, viszont egy picit álmos vagyok, úgyhogy te is aludj.”
„Rendben, jó éjt. Puszi „
„Neked is, álmodj velem. Csók.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
