|
7.rész | Georg, a motoros
Kinga nagy ásítások közepette ült fel az ágyon. Pár méterrel mellette Bill aludt összekuporodva 1 fotelban. Kinga fölállt, és odament Billhez, hogy a hajába lógó tincsét megigazítsa. Nem tudta miért csinálja ezt, csupán látni akarta Bill arcát.
-Hogy aludhat ilyen tündérin valaki! –Kinga. Bill ezen 1 kicsit mocorgott, de nem ébredt fel. Kinga lement a nappalba, hogy megnézze mit csinálnak a többiek. Amikor leért, mindenki aludt. Rita, Georg, Tom és Sandra egymás mellett ültek a kanapén, és épp az igazak álmát aludták, ugyanezt tette 1 fotelban Emma is. Kinga örömmel látta, hogy sikerült a tegnapi kupit eltüntetni.
-Jó reggelt! –kiáltott fel Kinga háta mögül Gustav.
-Juj de megijesztettél! –Kinga
-Bocs nem direkt volt. Hogyhogy fent vagy ilyen korán? –Gustav
-Korán lenne? Mennyi az idő? –Kinga
-5. –Gustav
-5 óra? – kérdezte csodálkozva Kinga
-Igen annyi. A többiek ilyenkor javában húzzák a lóbőrt, ezért csodálkoztam hogy ébren vagy. Te is korán szoktál kelni? –Gustav
-Áh nem, csak most valamiért korábban keltem. Biztos mert tegnap korán feküdtem le. –Kinga
-Na ja. 6-kor keltem a többieket! –mondta Gustav, majd gonosz vigyorral elővette a hifi mögött levő Guns ’n’ Roses cd-t.
-Na neee! Gusti! Csak nem azt akarod mondani, hogy Guns ’n’ Rosesszal akarod kelteni a többieket? –Kinga nevetve
-Deee! Méghozzá a legkeményebb számmal! Ettől úgy kiugranak az ágyból, mintha bombát robbantottak volna alattuk! J –mondta Gustav csillogó szemekkel
-Tisztára mint 1 katonai táborban! –Kinga
-Áh azért annyira nem vagyok szigorú! Meg a katonaságban nincsen rock! –Gustav
-Na ja. –mondta Kinga, ekkor felébredt Georg.
-Csákó emberek, jó morningot mindenkinek! –Georg
-Már Georg is felkelt? Mi van ma? Jön a melegfront? –Gustav értetlenül
-A 6. érzékem jelezte, hogy ma megint parádés ébresztő várható. –mondta Georg vigyorogva, amikor észrevette az asztalon levő Cd-t.
-Ó basszus, akkor így már szart sem ér az egész! –Gustav
-Holnap is van nap! –Kinga.
-Halljátok én gyorsan elszaladok valami reggeliért, 20 perc és jövök oks? –Gustav
-Oké menj csak! –Kinga
-Szia! –Kinga és Georg
-Huhh még jó! –Georg
-Mi még jó? –Kinga
-Szeretnék kérdezni valamit. –mondta Georg, kicsit szégyellősen.
-Ne kímélj! –Kinga
-Szal azt gondoltam, hogy délután elvinném valahova Ritát. És vennék is neki valami apróságot, csak nem tudom hogy mit szeret. Segítenél? -Georg
-Csak nem randi? –Kinga
-De az. –Georg
-Ó! Gratula. –Kinga
-Köszi. De szerintem inkább beszéljük meg kint, nehogy a többiek felébredjenek ránk. –Georg
-Oké menjünk! –Kinga. Pár méterrel a ház előtt volt 1 pad, arra ültek le.
-Nah tehát… mit adjak Ritának? Meg hova vigyem, meg ilyesmi. Azt akarom, hogy jól érezze magát velem. –Georg
-Rita az imádja a rózsát, és a csokit, szóval ezeket nyugodtan adhatod neki bármikor. És helyügyben… huh nem kérdezel könnyűt! –Kinga
-Jaj nekem… -Georg
-Á tudod mit? Vidd el motorozni! Rita odavan a motorokért! De várjunk csak… te ültél már valaha motoron? –Kinga
-Naná hogy ültem! –Georg, de Kinga rögtön kiszúrta, hogy füllent – Na jó. Csak robogón.
-Akkor itt az idő, hogy megtanulj motorozni is! –Kinga
-Kinga! Te megőrültél? Inkább elviszem moziba, vagy parkba, vagy mittudomén, de ez? Motorozás? Ehhez én nem értek! –Georg
-A motor és a robogó majdnem ugyanaz, csak az egyik kisebb, és lassúbb, mint a másik. –Kinga
-Hehh könnyű azt mondani! –Georg
-Figyu van itt a közelben 1 motorkölcsönző. Ha robogózni tudtál, akkor a motor is menni fog! –Kinga. Georg tétovázik, de végül beadja a derekát.
-Na jó, megpróbálom. Egyszer élünk. De ha összetöröm magam, az a te lelkeden szárad! –Georg vigyorogva
-Jaj minek törnéd össze magad? –Kinga
-Ezt csak azért mondod, hogy megnyugtass. –Georg
-Dehogyis. –Kinga
-Na jó. De mit mondunk a többieknek? –Georg
-Mondjuk azt, hogy elmentünk a… elmentünk Davidhez, mert közbejött valami. –Kinga
-Hmm ez jó ötlet. –Georg.
-A többiek még alszanak, hagyjunk az asztalon 1 üzit. –Kinga
-Ok. –Georg. Kinga gyorsan elszaladt 1 cetliért, és fölírta rá, hogy Davidnál vannak, mert közbejött valami. A papír az asztalra tette, majd Georggal elindult a motorkölcsönzőbe.
-Azta! Ezek rohadt jól néznek ki! –mondta ámuldozva Georg, miközben a motorokat méregette.
-Szerintem, nem kell olyan gyors a próbakörökhöz. –Kinga
-Jaja szerintem se. –Georg. A fiú tekintete megakadt, egy sötétkék motoron, ami nagyon jól nézett ki.
-Kinga! Asszem megtaláltam a kicsikémet! –Georg ámuldozva. A páros tehát kikölcsönözte a motort.
-Ha megtanulom irányítani, akkor meg is veszem! Sőt! Este Ritával a hátam mögött fogom végigmocizni fél Berlint! –Georg
-De csak akkor, amikor megtanulod! –Kinga. A motorkölcsönző mögött volt 1 autópályaféleség, aminek szerencsére alig volt forgalma. Az üzlet is direkt azért épült ide, hogy az újdonsült motortulajdonosok biztonságosan tudjanak motorozni az úton. Georg felült a motorra.
-Csak óvatosan, nehogy leess! –Kinga. Georg elindította a motort, és talán ő maga lepődött meg a legjobban azon, milyen jól tudja irányítani a járművet.
-Ez az Georg! Mintha évek óta ezt csinálnád! –Kinga. Georg megállt mellette.
-Láttad hogy mentem vele? Nem is gondoltam volna hogy ilyen jól fog sikerülni a motorozás- Georg
-Láttam! Ügyi vagy! Rita el lesz ragadtatva! –Kinga
-Hé Kinga nem pattannál fel mögém? Megvesszük a motort, a rózsát, a bonbont, és irány Emma! –Georg
-Öhhh. Na jó, ha ennyire jól megy, csak nem lesz bajom! –Kinga
-Még szép hogy jól megy! Csak kapaszkodj erősen! –mondta Georg. A duó megvette a motort, majd nyakukba vették a várost. Kinga most ült életében először motoron, és nagyon megtetszett neki ez az érzés. A szél csak úgy ,,tépte” a haját, és száguldottak a motorral, olyan volt, mintha csak repültek volna. Georg boldog volt, hogy végre ő is a motorosok táborába tartozik. Egy szó mint száz: a motorozás mindkettejüknek nagyon nagy élmény.
-Mi? Ezt meg ki mondta? Nem tudom hogy hol van Georg és Kinga, de hogy nem itt, az biztos. –mondta David Bill mobiljába.
-Akkor mégis hol vannak? –kérdezte ingerülten Bill
-Honnan a francból tudjam! Majd előkerülnek! –David
-Merem remélni. Na szia. –mondta Bill, majd letette a telefont.
-Na? Ott vannak? –Gustav
-Nem, nincsenek. –Bill
-Akkor mégis hol császkálnak? –Rita
-Nem tudom. –mondta Bill. Látszott rajta mennyire nyugtalan.
-Figyu tesó, Davidnek egyben biztos igaza van: estére mind a ketten előkerülnek. –Tom
-Fiúk, mi átmegyünk a saját kecónkba, ott van vezetékes telefon, hátha hív rajta Kinga. –Sandra
-Itthon hagyta a mobilját. És Georg is. –Bill
-De azért átmegyünk, hátha valahonnan jelentkeznek. –Sandra
-Oké menjetek csak. –Gustav. A lányok elmentek, a fiúk pedig tanakodtak.
-Hol lehetnek? –mondta Tom, miközben leült Bill mellé a kanapéra.
-Fogalmam sincs, de ha nem kerülnek elő 2 percen belül, én nem tudom mit csinálok! –Bill. Ekkor 1 motor hangját lehetett hallani.
-Ki ez a barom állat? –Gustav, miközben kikémlelt az ablakon. Aztán amikor meglátta, kiket takar a bukósisak felkiáltott:
-Ez Kinga és Georg! –Gustav. Bill és Tom úgy pattantak fel mint akiket kergetnek, és Gustavval együtt azonnal kint teremtek.
-Mégis hol voltatok? És mi ez itt? –mondta Bill a motort vizsgálva.
-Haverom, ez a legszebb moci egész Berlinben! És a hangja! És ahogy száguld! –mondta Georg meghatódottan.
-De hogyhogy motorozol? Mármint motoroztok? –Tom
-Ezaz Kinga neked pihenned kéne! És ha felborultatok volna? –Bill
-Dehogy borultunk volna fel! Georg tök ügyin vezet! –Kinga. Billben ekkor előkerült a féltékenység.
-Akkor is felborulhattatok volna! –mondta Bill ingerülten és 1 kicsit nagyobb hangerővel.
-Nyugi pajti, ha egyszer tudja vezetni, hát vezesse! –Gustav
-És te Kinga! Hogy kerülsz a motorra? Miért mentél Georggal? –Bill, már dühösebben.
-Mert az én ötletem volt. –Kinga. Bill, Tom és Gustav teljesen ledöbbent, de a frontember képedt el a legjobban.
-Micsoda? –Gustav
-Igen, jól hallottátok. –Kinga
-Az egész úgy volt, hogy Ritát el akartam valahova vinni randizni, és mivel Gustav elment, és Kinga pedig fent volt ezért tőle kérdeztem meg, mit kéne neki adnom, és hogy hová vigyem.
Kinga pedig mondta a rózsát, a bonbont és a motorozást. Mivel én régen ültem robogón, meg akartam nézni hogy megy-e a motorozás, és elmentünk 1 kölcsönzőbe ahol megtetszett ez a moci, mentem vele pár kört, és kiderült hogy értek is hozzá. Szóval megvettük a cuccokat, és hát röviden ennyi. –Georg
-Ahha. –Tom
-És most ha megbocsátotok, elszaladnék Ritához. Vele még van 1 kis dolgom. –mondta sejtelmes mosollyal Georg.
-Oké. –Gustav. Georg már rohant is a szomszéd házba, kezében a rózsacsokorral és a bonbonnal. Bill pedig megnyugodott, hogy Georg és Kinga között nem történt semmi. Megbízott a barátjában ,és persze valamilyen szinten Kingában is, de néha a féltékenység erősebb volt mint ő maga.
-Na jó én mentem be tévézni. –Tom
-Hé várj megyek én is, mindjárt kezd 1 tök állat film! –Gustav
-Hogyhogy? Nem Emmázol? –kérdezte vigyorogva Tom
-És te nem Sandrázol? –Gustav
-Figyu ott van még a holnap. Most nincs a nőkre semmi energiám! –Tom
-Ó hogy oda ne rohanjak! Egyébként most nekem se… -Gustav
-Na akkor haverom vár minket a tv! –Tom. A 2 fiú bement, közben Rita és Georg kiléptek a szomszéd ház ajtaján. Amikor Rita meglátta a motort, azt se tudta sírjon-e vagy nevessen.
-Úristen ez gyönyörű! És megtanultál motorozni, csak a kedvemért? Jaj Georg olyan aranyos vagy! –mondta Rita miközben boldogan ugrott Georg nyakába.
-Pattanj mögém, és hasítsunk bele! –Georg. A pár fölült a motorra. Mielőtt elindultak Georg 1 fejbiccentéssel köszönte meg Kingának a délelőttöt, és a következő percben már javában száguldoztak a berlini forgatagba.
-Nah reggel nem is gondoltam volna, hogy Georg motorozni fog Ritával. –Kinga
-Én se. Leülünk? –mondta Bill, miközben a pad felé nézett.
-Aha. –Kinga. Leültek.
-És… te is annyira szereted a motorokat mint Rita? –Bill
-Hááát… most ültem életemben először motoron, és nagyon jó volt! –áradozott Kinga, de amikor meglátta Bill ,,most akkor tanuljak meg én is motorozni? ” nézését gyorsan rávágta:
-De én olyat is tudok szeretni, aki nem motorozik. –Kinga. Billnek nagyon jólesett ez a mondat.
-Tényleg? Ezzel rám céloztál? –kérdezte boldogan
-Hát nem is tudom… csak úgy mondtam. –szórakozott Kinga
-Tudom hogy rám értetted! –Bill
-Honnan veszed? –Kinga
-Mert én nem tudok motorozni. –Bill
-Tom se tud, Gustav se. –vigyorgott Kinga
-Naaa. Rám értetted. –Bill
-Mondjam azt hogy rád értettem? –Kinga
-Igen! Hallani akarom! –erősködött Bill. Erre Kinga a fülébe súgta:
-Igen… rád értettem.
-Köszi! –mosolygott Bill. A fiú ekkor mélyen Kinga szemébe nézett. Kezét a lány dereka köré fonta, majd egyre közelebb és közelebb került Kingához. Az ajkaik már csak centikre voltak egymástól. EKKOR…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
