|
17.rész | Az iskola nevel, az apuka butít
Tom megilletődötten nézett a tanárnőre. El sem hitte, hogy őt küldik ki oda. Ő csak azért van ott éppen, hogy megnézze milyen a suli. Hát ebből leszűri, hogy nagyon rossz.
- Ne szórakozzon velem. Én Tom Kaulitz vagyok és már kijártam a sulit. Örülök hogy vége. Ne most akarjon megbüntetni érte! – hitetlenkedve nézett a nőre, bár legszívesebben ott helyben megrakta volna, de a gondolatait rendeznie kellett. Lánya van, akiért felel. Ráadásul iskolában vannak.
- Akkor drága Tom Kaulitz úr, fáradjon a sarokba. Ha itt van az órámon, akkor elvárom, hogy viselkedjen. Ellenben, ha nem, maga is kiveheti a részét a büntetésből, ahogy a többi rendes diák. – magyarázta higgadtan a tanárnő, de közben parancsolóan a terem sarkába mutatott, érzékeltetve a férfiben, hogy ott a helye.
- De én nem vagyok diák! Sarokra meg a kurvák állnak! Dehogy megyek. – jelentette ki, kiváltva ezzel még jobban a tanárnő ellenszenvét.
- Uram! Itt fiatal gyerekek ülnek, a maga idétlenségeit hallgatva! Ha diák lenne, bevágnék magának egy karót! – beszélt úgy, hogy Tom is értse és a gyerekek is.
- Ha most a hálószobámban lennénk, én mást vágnék be magának. – vigyorodott el szélesen perverz eszét fitogtatva, amire a jutalom egy hatalmas pofon volt az eddig higgadt tanárnőtől.
- Kifele! – mondta normális, mégis erőteljes hangon. – Most, azonnal! – nem tűrte tovább bent. Mivel felnőtt, úgy igazán nem tud vele mit kezdeni.
- Különben behívja a szüleimet? – vigyorgott még mindig. A kis műsora nagy figyelmet kölcsönzött az osztálytól.
- Kérem. Távozzon! – türelmetlenkedett.
- Jó, jó kimegyek, nehogy felrobbanjon. – kacsontott egyet a nőre és direkt úgy ment ki, hogy lehetősége legyen megérinteni.
Mikor kiment, magán is csodálkozott, hogy miért csinált jelentet. Talán a suli közelsége… vagy a tanárnőé? Az ajtó mellett állt és hallgatózott. A folyosón síri csend uralkodott, csak olykor-olykor szűrődött ki egy-egy tanár fegyelmezése, majd nyugodtan tartotta tovább az órát. Tom egyedül érezte magát. Mégis csak jobb lett volna bent maradnia, de már nem megy. Nem szeretne veszekedni a szexi tanárnővel és persze igaza volt… iskolában vannak és 24 gyerek előtt veszekedtek. Mégis mi ütött belé? Még maga sem tudja. De inkább hazament még mielőtt a következő énekórán felszólalna valamivel, a saját tudásával. Mégis csak zenész. Tudta mikor kell Sandyért menni, ezért nyugodtan töltötte a nap további részét otthon. Most, hogy nem volt ott, aki bosszantsa néma csend uralkodott a házban. Dög unalmas helyzet alakult ki. Tom nem is nagyon tudott magával mit kezdeni, csak elterült a kanapén, bejárta a házat és a többi. Végső soron áthívta testvérét.
- Helló tesó. – lépett be Bill a házba. – Nincs, aki lefoglaljon? – mosolygott testvére unott fején.
- De most itt vagy te. Aztán jön haza délutáni műszakra kiidegelni engem a kiscsajos, amikor majd visszasírom a mostani pár órát. – húzta feljebb a lábát a kanapén, hogy testvére is leülhessen. Ő maga elterülve foglalta el majdnem az egészet.
- Nem sokáig. Vannak nálam. – jelentette ki nemes egyszerűséggel és nemtetszéssel, hogy a testvére itt akarja tartani.
- Kicsodák? – ült fel rendesen érdeklődést szimulálva.
- Csak egy személy. Egy nő.
- Óh értem már. – húzogatta a szemöldökét vigyorogva.
- Ne kombinálj. Barátnő csak. Mielőtt félreérted, kiemelem, hogy barát!
- Barátnő… hmm… nekem is kell már egy nő. Már hiányom van.
- Verd ki. – adta az ötletet, testvére vágyának csillapítására.
- Az úgy nem jó. Akkor senki sem sikolt alattam. Már van is egy kiszemeltem.
- Halljam, hagy szóljak neki, hogy kerüljön téged.
- Nem ismered. Sandy tanárnője. Ő jó bőr. Ma úgyis kihoztam a sodrából, egy békítő vacsorára meghívom. És az nekem is jó és Sandynek is. – mondta elgondolkozva, majd mikor testvérére nézett, aki hatalmas meglepett szemekkel néz vissza rá, kijavította magát. – Úgy értem Sandynek jó, mert megismerheti a tanárnőjét, aki még segíthet is neki, nekem meg a szobajelenet lenne a jó.
- Te sosem változol. – rázta a fejét és felállt, hogy elmenjen.
- Aztán szép napot nektek. – vigyorogva kiált neki.
- Ezt megpróbálom nem félreérteni, na pá. – ezzel ki is lépett az ajtón, ismét magára hagyva fivérét.
Magára maradva az édes unalommal, inkább gitározni kezdett. Folyton az órát nézte, mikor lesz már 4, hogy lányáért mehessen. Lányáért? Dehogy is miatta nézi! A tanárnő miatt nézi az órát. Vele akar már találkozni. Így már jobban hangzik.
Végre 4-et ütött az óra és már ült is a kocsiba, hogy az iskolához mehessen. Amint ott leparkolt, feltűnő kocsijával, a többi mellett, rohant is be. Bent páran felismerték, de szerencséjére senki sem zavarta. Megkereste a termet, ahol lányának lennie kell és bekopogott, majd benyitott. Rengeteg gyereket látott, pontosan 23-at, de se a lányát nem köztük sem a tanárnőt. A gyerekek többsége odanézett, hogy mit keres ott, az a férfi, aki a délelőtt folyamán összeveszett a tanárnőjükkel. De Tom nem zavartatta magát. Ott bent bevárta, míg lánya vissza szándékozik jönni. Ez nem is telt sok időbe. Pár perc múlva a tanárnő ment be az ajtón, kísérve Sandyt, akinek be volt kötve a térde.
- Hát te kisördög, mit csináltál? – lepődött meg rajta apja és közben odament hozzá.
- Neked is szia apa. – mondta unott hangon.
- Na azért nem kell ennyire örülnöd nekem. Beérem egy sziával is. Na de pakolj össze megyünk haza, addig én beszélek a tanárnővel. – mondta és szabadjára engedte lányát, aki sántítva baktatott a padja felé.
- Szerintem maga nem szeretne velem beszélni. – tette karba a kezét a tanárnő. Tom agyán csak annyi villant végig, hogy „természetesen nem beszélni szeretnék magával, más terveim vannak…”
- Csak érdeklődni szeretnék, hogy teljesített ma Sandy. – egyrészt természetesen érdekelte ez is, de a kanos személyét más foglalkoztatta és folyamatosan erotikus filmkockákat vetített be Tom szeme elé, minden ötödik másodpercben.
- Egész ügyes kislány. És jó fej. – mondta elismerően és valahol örült annak, hogy most nem úgy viselkedik, mint délelőtt.
- Jó fej? – lepődött meg. – Miért van az, hogy a nők, mind azt mondják, hogy jó fej a lányom, csak én gondolom másképp?
- Mert maga fiú. – jelentette ki egyszerűen, ami Tom fülét igencsak zavarta.
- Maga a tanár és tudnia kéne, hogy mi a különbség a fiú és a férfi között.
- Tudom is. A fiú az az éretlen férfi, a férfi pedig az érett fiú, de hogy ez utóbbit a maga nyelvére lefordítsam, a férfi az érett, erős és nemzőképes hím, az emberi fajban. – egy gunyoros mosolyt viselt mondandója végén a tanárnő.
- Ennyire megbántottam délelőtt?
- Az nem kérdés.
- Akkor hagy engeszteljem ki. Meghívom magunkhoz ma estére. Így megismerheti Sandyt is jobban és lesz esélyem bocsánatot kérni, jóvátenni ezt a mai kis incidenst. – jött elő az ötletével.
- Sajnálom de semelyik diákom apjával nem találkozgatok külön és lakásra sem megyek.
- Öh én nem az apja vagyok. Én a keresztapja. – próbálkozott tovább.
- Semmiféle apajellegűvel! – pontosított.
- Akkor a keresztapja sem vagyok. – jelenti ki.
- A vérszerinti apám. Nehezen dolgozza fel, de könnyen dobja el. – ment oda hozzájuk már teljesen készen Sandy. – Indulhatunk? – vett fel egy hatalmas győzelmi mosolyt, mikor látta, hogy apjának éppen keresztbe tett.
Egy köszönés után Sandy azonnal ki is húzta apját a teremből és egyenesen mentek ki a suliból. Majd beültek a feltűnő kocsiba.
- Elbasztad az estém! – mondta mérgesen, mikor beült a volán mögé és becsatolta magát.
- Nem. Én csak segítettem, hogy nyugodt esténk legyen. Nekem nem kell semmilyen darabka sem a suliból még tanár személyében sem. Te is utálod a sulit és a tanárnővel is összevesztél. Szóval most igazán köszönetet mondhatnál. – oktatta ki gyerekfejével.
- De én kanos vagyok. – mondta idegesen, mire a visszapillantóból, a benti tükörből látta, hogy lánya nem kicsit meglepődik. – úgy értem…
- Mi az, hogy kanos? – nézett nagyokat apja kijelentésén. Aki erre nagyot sóhajtott és elmondta: - olyan, mint a szaros csak ezt nem tudod elintézni egy wc –s kitérővel. Ide más kell, de azt majd ha nagyobb leszel megtudod. Milyen volt a suli? – váltott is témát.
- Hát ha az elejére gondolsz, lejárattál…
- Én téged? Olyan képesítésed csak neked van!
- És szerinted kitől örököltem? – vonta fel a szemöldökét, ekkor érkeztek meg a házhoz.
- És mit csináltál a lábaddal? – szállt ki és kinyitotta lányának is az ajtót.
- Megkergettek, mert nem szeretnek téged… a reggeli jeleneted után.
- És te pofára estél. Ne égess Sandy. Ha már az én lányom vagy, akkor legyél kitartó, tekintélyes, erős és…
- Olyan jóképű, mint te? Hordjak olyan ruhákat, mint te? Neked kényszer, hogy a lányod vagyok?
- Hát… az tény, hogy nem vártalak…
- Anya sokkal jobb hozzám!
- Mert nőből van! – vágott vissza.
- Na ez az! Te meg egy hülye pasi vagy!
- Nana! Hogy beszélsz? – fenyegette az ujjával.
- Te is mondtad, hogy elbasztam a napod, akkor már hagy mondjam, hogy hülye vagy.
- Na jó erigy be és csináld meg a házidat.
- De kéne segítség.
- Nem láttad, hogy nem figyeltem órán? Kérdezz meg olyat, aki ott is volt…
- Ezt most nem tudom értékelni. Lefárasztottál a sulival…
- Akkor nyugtom lesz tőled itthon. Jó ötlet volt. – mosolyodik el.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
