|
49.rész | Szeretlek
-Örülsz neki hogy kislány lesz? –kérdeztem Rogertől izgatottan amikor már otthon voltunk, én pedig egy útitáskába pakoltam be pár fontosabb ruhát előkészítés képpen, hogy ha váratlanul úgy dönt a baba hogy ideje megszületni, már ne kelljen ezzel bajlódnom.
-Nekem aztán mindegy. –dobta magát hanyatt au ágyon, és bekapcsolta a tévét.
-Ezt meg hogy érted? –fordultam felé bosszúsan.
-Úgy értem hogy tényleg mindegy, csak egészséges legyen. –sóhajtott fáradtan, és ahogy ránéztem tényleg olyan volt az arca, mint akit ténylegesen nem érdekel semmi. Olyan nemtörődöm volt az arca, olyan közönyös. Mintha nem is az ő gyerekéről lenne szó.
-Ma mész dolgozni? –kérdeztem, majd behúztam a cipzárt a táskán, és letettem az ágy mellé.
-Igen, muszáj. –ült fel nagy lendülettel, és odalépett a ruhásszekrényhez. –Mivel jön a
baba, kicsit többet kell dolgoznom a kelleténél. –jegyezte meg epésen.
-Én tehetek róla hogy teherbe estem? –csattantam fel. -A te hibád legfőképpen!
-Még hogy az enyém? –fordult felém idegesen.
-Igen, mert a nagyságos úrnak kényelmetlen a gumi!
-Elfelejtettem! Mindig is használtunk, de akkor kiment a fejemből! –rángatta fel magára a nadrágját idegesen. –Te is ugyanúgy elfelejtetted mint én, és nem csak az én hibám, hogy áldott állapotba kerültél! –vágta hozzám dühösen, és hallottam hogy miután kiment a szobából rögtön el is hagyta a házat hangos ajtócsapással kísérve. Nem akartam elhinni, hogy mit vettem ki Roger szavaiból. Olyan volt mintha nem is örülne annak hogy terhes vagyok. Döntöttem, fel kell hívnom Billt hogy megnyugodjak. Muszáj találkoznom vele, vagy ha vele nem megy, akkor Tommal. Fél óra Múlva már Billel szemben ültem egy kávézóban, és egy szelet süteményt piszkáltam a háromágú villámmal.
-Szóval nem akarja a babát? –kérdezte Bill döbbenten, amikor elmeséltem neki a délutáni kis vitánkat Rogerrel.
-Nem ezt mondtam. Csak én ezt vettem le abból amit mondott. –suttogtam, aztán végül ránéztem. –Nem mehetnénk el innen?
Nem válaszolt, csak szó nélkül fogta meg a kezemet, fizetett a kasszánál, és vitt haza hozzájuk. Mikor becsukta magunk mögött a bejárati ajtót szó nélkül rántott magához és csókolt meg.
-Szeretlek. –mormolta a fülembe, majd fejét a nyakamba fúrta, és kezeivel a hajamba túrt. Jól értettem? Tényleg azt mondta hogy szeret?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
