|
8.rész | Tűz
-Segítség! Tűz van! –kiáltozta rémülten Emma, miközben kirohant a lányok házából. Bill és Kinga úgy rebbent szét, és pattant fel, mintha parázson ültek volna.
-Micsoda? –Bill. Eközben Tom és Gustav is kijött.
-Hol, Mikor? –Gustav
-Most Sandra szobájában! Bent maradt hogy eloltsa. –Emma
-Úristen! Sandraaaaa! –Tom rémülten rohant be a házba Sandráért.
-Tom várj! –kiáltott Bill ikertesója után. Gyorsan a padra ültette (de inkább lökte) Kingát majd így szólt:
-Kinga, Emma! Ti maradjatok itt, mi majd eloltjuk a tüzet és kihozzuk Sandrát világos? –majd Gustavval az oldalán ő is beszaladt a házba.
Sandra eközben a hatalmas füsttel hadakozott. A tűz szerencsére kicsi volt, füstje viszont rengeteg. Már folytak a könnyei, nehezen viselte el a fullasztó szobát. Ki akart menni. De a sűrű fekete füst miatt csak a tüzet látta. És már nem kapott levegőt. Köhögve, fulladozva rogyott le a földre. A füst szabályosan fojtogatta. Már nem bírta tovább, és elájult. Ebben a percben rontott be a szobába Tom.
-Sandra! Hol vagy? –kiáltotta el magát. Aztán meglátta az eszméletlen lányt a földön. Gyorsan felkapta, és kimenekítette. Útközben Bill és Gustav sietett fel 1 hatalmas pokróccal és 1 nagy vödör vízzel.
-Tom majd siess vissza! Nem hiszem hogy ketten elbírunk a tűzzel! De a lányokat ne engedd be! Még bajuk esik! –mondta Bill Tomnak.
-Oké de most muszáj kivinnem Sandrát! Vigyázzatok magatokra! -Tom. Bill és Gustav bólintottak, de az aggodalmasságot nem tudták leplezni az arcukról. Tom karjában Sandrával sarkon fordult, és gyorsan kivitte a házból. Akárhányszor az ikertestvérére gondolt összeszorult a szíve. Félt.
-Lányok! Próbáljátok feléleszteni Sandrát! Nekem vissza kell mennem! –mondta Tom, majd azon nyomban bement a házba. Kinga és Emma rögtön élesztgetni próbálta Sandrát.
-Sandra ébredj fel könyörgöm! –Kinga. Fél perc múlva Sandra nagyokat köhécselve magához tért.
-Tűz van… Nagy a füst… el kell oltani… most.- pihegte Sandra.
-A fiúk már bent vannak, mindjárt eloltják. –Emma
-És ha nem? –Kinga
-El fogják, ne aggódj! -Emma
-Mostmár jól vagyok. Csajok! Befelé! –Sandra
-De hát… -Emma
-Valamilyen szinten igaza van! Nem hagyhatjuk hogy Billék bennégjenek! –Kinga
-Ha tetszik, ha nem, én bemegyek! –Sandra
-Társulok! –Kinga
-3 a magyar igazság! Kár hogy német vagyok. J -Emma. Sandra időközben föltápászkodott, és a lányok megindultak befelé.
-Sandra itt a konyhában alig érezhető a füst, ezért te itt lent maradsz a csapnál. 2 vödör is van, majd adogatjuk a fiúknak a vizet. Ez így jó lesz? –Kinga
-Igen. –Emma
-Akkor én a csapnál. Gyerünk! –Sandra, közben elfoglalta helyét a csapnál. Emma gyorsan szerzett 1 vödröt, majd teletöltötték, és Kinga megindult felfelé. Közben fent Billék hadakoztak a lángokkal. A tűz már jóval kisebb volt, mint mikor elkezdték az oltást, de még mindig lángolt Sandra ágya.
-Itt van víz! –kiáltott Kinga. Amikor Bill meglátta Kingát azt hitte szívinfarktust kap.
-Basszameg Kinga nem megmondtam hogy maradjatok kint? –kiáltotta mérgesen Bill.
-Képzeld nem tudunk nyugodtan üldögélni, miközben ti az életetekkel játszotok 1 égő házban! –mondta Kinga, majd Bill kezébe nyomta a vödröt.
-Hogyhogy tudtok? Emma is itt van? –Gustav.
-Igen és Sandra is! –Kinga
-Micsoda? –Tom
-A kezetek járjon, ne a szátok! Hozok még vizet! –mondta Kinga, majd lesietett a lépcsőn.
-Ezek megőrültek! –Bill
-De igaza volt! A kezünk járjon, ne a szánk! Tudtommal még ég a szoba! –Gustav. Az elkövetkezendő 10 percben Kinga még 5x hozott vizet. Ennyi elég is volt a tűznek, nehezen, de sikerült eloltani. A csapat kinyitott minden ajtót- ablakot hogy kiáramoljon a füst, majd fáradtan kiültek a ház elé a fűbe.
-Olyan kormosak vagyunk mint a kéményseprők! Öcsém! –Gustav
-A fekete ápol és eltakar! –Bill.
-Heh nem tudom hogy a koromnak milyen hidratáló hatása van, de ha te mondod tesókám, akkor biztos! –Tom
-Ez durva volt! Oda a szobám! –Sandra
-Ó tényleg ezt most muszáj lesz. –Bill
-Mit? –Emma
-Beszélni a fejetekkel! –Bill
-Igen! Hogy mehettetek be egy égő házba, miközben Sandra majdnem meghalt! –Tom
-De nem haltam meg! –Sandra
-De nem sok kellett hozzá! –Tom
-De akkor sem hagyhattuk, hogy egyedül maradjatok ott bent! –Emma
-Ez az! Bármi történhetett volna! –Kinga
-Bent voltunk hárman! Az égvilágon semmi probléma nem adódott volna!- Bill
-Honnan tudod te ezt olyan biztosan? Azt hiszed, te vagy isten, vagy mi? –Kinga
-Nem, nem hiszem azt, de…
-… mi is ugyanúgy el tudunk oltani 1 tüzet, mint bárki más! –vágott Kinga Bill szavába.
-Azt kétlem! –Tom
-Hát akkor kételkedjetek! –Emma
-Ennyit a csapatmunkáról! –Kinga
-Meg az összetartásról! –Sandra
-De…de…ne csináljátok már! –fiúk
-Ok! Az szép volt tőletek, hogy segítettetek, az viszont hülyeség volt, hogy megtiltottátok, hogy oltsuk a tüzet. –Sandra
-Ezt pont te mondod Sandra, aki majdnem megfulladt? –Tom
-Na jólvan, mostmár ELÉG! Nem mindegy hogyan oltottuk el azt a kurva tüzet? Az a fő, hogy már el lett oltva, és mindenki egyben van! Nem értem miért kell azon összekapni, hogy most ki volt bent, és ki kint! –Gustav
-Hát… mondasz valamit. –Tom
-Oké. A vita ezennel lezárva. De lányok akkor is meggondolatlan dolog volt tőletek…
-… Nem volt semmi se meggondolatlan! Mi is aggódhatunk értetek! –fejezte be Bill helyett a mondatot Emma, aki közben főleg Gustavra sandított, aki 1 elragadó mosollyal jutalmazta a lányt. Ebben a percben ért haza a motorozásról Rita és Georg. Billék mindenről beszámoltak nekik.
-És nagyon leégett a szoba? –Rita
-Tényleg, még meg se néztük mekkora a kár! –Sandra. A tömeg felment Sandra szobájába. A látvány pedig nem volt valami álomszerű. Az ágy 1 darab összeégett fahalom volt, mellette alig felismerhetően a kisasztal, a szoba falának nagy része csupa korom és hamu, a parketta pedig az ágy körül megégett. Ahoz képest hogy mekkora volt a füst, csak a szoba egyik szeglete égett meg. Az ágyon, a kisszekrényen, a fal és a parketta 1 részén kívül más kár nem történt.
-Haver! Nagy szerencséd van, hogy ennyivel megúsztad! –Georg. A fiúk bólogattak.
-De az ágyam… meg a kisszekrényem. –mondta Sandra 1 nagy sóhaj közepette.
-Majd kapsz 1 új ágyat és kisszekrényt, a szobát pedig kifestjük, a parkettával meg csinálunk valamit, és minden olyan lesz, mint azelőtt volt. Sőt! Ezerszer jobb! –mondta Tom.
-Tom nagyon örülök, hogy ennyire együtt érzel velem, de mond meg, hogy mégis miből fogok én ágyat venni? –Sandra
-Há’ majd tőlem! –Tom
-Jaj ne szórakozz már! Nem! –Sandra
-De! –Tom
-Tőled nem fogadhatom el! –Sandra
-Nah és miért nem? –Tom
-Mert nem. –Sandra
-Jaj Sandra! Én simán helyre tudnám hozni a károkat, az együttessel keresünk annyit, hogy helyrepofozzuk a szobát! Légyszi! –Tom
-De ez akkor is olyan… -Sandra
-Na! Csak 1 igent kell mondanod! Nem nagy ügy! –Tom
-Hááát… na jó…ha ennyire akarod, akkor igen. –Sandra
-Akkor a holnap jó? Ma már késő van ahhoz. –Tom
-Igen. És Tom! Köszi szépen! –Sandra
-Igazán nincs mit! –Tom.
-Na nekünk ma még lesz 1 tv-s szereplésünk az RTL-en. Majd nézzetek minket! –vigyorog Gustav.
-Juj basszus tényleg! El is felejtettem! –kiáltott fel Bill és Georg egyszerre.
-Akkor csipkedjétek magatokat, mert 10 perc és itt vannak Sakiék! –Tom.
-Akkor csajok, mi mentünk, még rendbe kell szednünk magunkat. –Bill. A fiúk puszival váltak el a lányoktól, kivéve Georg és Rita, akik csókot váltottak.
-Sziasztok!- fiúk. A lányok visszaintegettek nekik, majd bementek a házba.
-*sóhaj* -Sandra
-Nyugi Sandra, rendbe fogjuk hozni a szobád! –Rita
-Addig alszok a kanapén. Mint tegnap, amikor pakoltunk. Mindenki úgy dőlt a díványra, mint a sószsák! Tök jó volt. –Sandra
-Biztos, én fent aludtam, de úgy mint akit fejbe vertek! –nevetgélt Kinga
-Tényleg Kinga! Mit csináltatok ti a padon Billel? –Emma. Ekkor Kingának is eszébe jutott, mi is maradt félbe még kora délután.
-Ööö… semmit. –lódította Kinga
-A semmitől rebbentetek annyira szét? –mosolygott Emma.
-Na jó. Majdnem megcsókolt. De csak majdnem. Tulajdonképpen nem is tudom, sírjak-e vagy nevessek, amiért nem történt meg. –Kinga
-Aha. Szóval még nem vagy biztos benne, hogy szereted? –Sandra
-Szeretni szeretem, csak… nem is tudom. Majd kialakul valami. –Kinga
-Mi lenne, ha ma este megnéznénk 1 jó filmet, és közben mindenki elmondaná a pasiügyeit! –mondta Rita, aki már alig várta, hogy valakivel megossza, ami ma Georggal történt.
-Na ez például jó ötlet! Te akarsz lenni az első igaz? –mondta Emma Ritára sandítva.
-Naná! Mire várunk? Nyomás befelé! J -Rita, majd mind a 4 lány bement a házba, hogy végre legyen 1 csajos este, amibe nem szólhat bele senki.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
