|
47.rész | Kórházban
Amikor felébredtem egy fehér szobában találtam magam és nem volt nehéz kitalálni hol vagyok.
-Jó estét! -jött be egy nővér.
-Jó...estét! Este van?
-Igen! Reggel hozták be!
-Ki?
-Egy férfi, öhm...magas, barna szem, fekete lefonott haj...
-Tom... -mondtam halkan.
-A barátja?
-Nem! Kérem, ne engedje be, mondja, hogy nem jöhet!
-Rendben! Az orvosa mindjárt jön! -ment ki.
-Felébredt? -pattant fel a székéről Tom, ahogy kijött a nővér tőlem- Hogy van?
-Nos...ránézésre jól, de amíg az orvosa meg nem vizsgálja, semmi biztosat nem mondhatok!
-Bemehetek hozzá?
-Sajnálom ,de nem! A kisasszony azt kérte!
-Mi?...
-Sajnálom!
Az orvos pár perc múlva jött be. Megvizsgált, de csak ugyanazt mondta, amit már tudok.
-Ne hajszolja túl magát, árthat a magzatnak!
-Nekem azt mondták, hogy nem lehet gyerekem! Lehetséges, hogy talán emiatt...
-Igen! Valószínű, hogy emiatt viseli ilyen rosszul. Magának jobban kell vigyáznia, nehogy veszélyeztetett terhes legyen!
-Értem! Köszönöm doktor úr.
-Elmondjam a barátjának, vagy maga akarja?
-Ne! Ne mondjon neki semmit! Öhm...majd én inkább...
-Rendben, ahogy akarja! Viszlát kisasszony!
-Viszlát!
Még csak az kéne, hogy Tom megtudja terhes vagyok.
-Doktor úr, hogy van? -kérdezte Tom.
-Sajnálom, de nem adott felhatalmazást a beteg, hogy tájékoztassam!
-Mi?...És bemhetek?
-Természetesen!
-Köszönöm, viszlát! -köszönt el Tom.
-Viszlát!
-Kicsim! Jól vagy? -jött be hozzám Tom.
-Ki az a kicsim?
-Emma, ne csináld ezt! -fogta meg a kezem.
-Menj el Tom! -húztam el a kezem.
-De...
-Nem kellett volna idejönnöd! Semmin sem tudsz változtatni!
-Mi bajod van? Miért ájultál el?
-Rossz a gyomrom!...A sok stressz! Most örülsz? Már tudod! Elmehetsz!
-Nem hiszem, hogy csak ennyi! Mondd el mi bajod!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
