|
50.rész | Egy
-Ne mond ezt. –toltam el magamtól hirtelen.
-Miért ne? –kérdezte üveges tekintetekkel.
-Gyereket várok, nem tőled, és feleség is vagyok, nem a tiéd! Mégis hogy mondhatsz ilyet nekem hogy szeretsz? Ez felelőtlenség Bill, te is tudod! Tudod hogy hiába mondod ezt nekem, attól még nem omlok szerelmesen a karjaidba eldobva magamtól Rogert!
-Nem azt várom tőled hogy szakíts Rogerrel. –vágott a szavamba.
-Akkor mégis mit?
-Azt hogy szeress! Nem érdekel hogy Rogerrel vagy, nem érdekel hogy neki szülsz gyereket! Csak szeress engem is. –érintette homlokát az enyémhez.
-Tudod hogy nem akarok felelőtlen ígéreteket tenni. De megpróbálom azt tenni amit kérsz. –öleltem át a nyakánál.
–Most rúgott? –tette a kezét a hasamra, mire én csak bólintottam. Ha tudná, hogy az ő gyerekére most azt gondolja hogy Rogeré. Mintha érezné hogy a baba az övé, és a baba is érezné, hogy mikor van az igazi apu közelében. Ha jobban belegondolok amikor Roger simogatta a hasamat, a pici egyszer sem rúgott. Ellenben Bill akárhányszor akárcsak futólag is hozzáért a hasamhoz, a pici mintha felébredt volna, addig nem hagyta abba a rugdalózást, amíg egy simogatást nem kapott valakitől.
-Fáradt vagyok, baj lenne ha ledőlnék egy picit a kanapéra? –kérdeztem.
-Nem, dehogy baj. De ne a kanapéra már. Kismamáknak Bill kényelmes ágya jár. –nevetett fel.
-Sok kismamát viszel ágyba? –nevettem fel, miközben bementünk a szobájába.
-Te vagy az egyetlen kismama, aki valaha az ágyamban feküdt. –fogta meg a kezemet, és segített leülni az ágy szélére, hogy aztán hanyatt dőlhessek az ágytámlának.
-Az egyetlen kismama? És hány nő feküdt már ebben az ágyban? –kérdeztem, miközben mélyeket lélegeztem.
-Egy. –nézett mélyen a szemembe.
-Ez most komoly?
-Igen, az. –feküdt be mellém, aztán az oldalamhoz simult, és karját átvetve simogatni kezdte a hasamat.
-Hogy csinálod?
-Mit?
-Ha te simogatod a hasamat, a pici mindig elkezd rugdosni. Ha Roger vagy bárki más csinálja ezt, meg sem moccan. Csak nekem, és neked. –simítottam végig a hasamon elkapva Billről a tekintetemet. Ezt lehet hogy kár volt elmondanom. Lehet hogy túl sokat árultam el ezzel?
-Talán érzi, hogy anyucinak kivel lenne jobb. –nézett mélyen a szemembe, aztán felhúzta a pólómat a hasamról, és egy kis puszit hintett rá.
-Bill…
-Jó abbahagytam. –nevetett fel, aztán fölém hajolt.
-Mit? Mert amire én gondolok, azt még el sem kezdted. –mosolyogtam rá kínosan, miközben ő egyre közelebb hajolt hozzám.
-Hát, majd meglátjuk mire gondoltál. –suttogta a fülembe, és elkezdte csókolgatni a nyakamat.
-Bill, ezt lehet hogy nem kellene…
-Miért ne? Én nem akarok ártani nektek…
-A baba miatt. Nyolc hónapos terhes vagyok, nem akarom felizgatni magam. –sóhajtottam, aztán hirtelen egy olyan érzés futott végig rajtam, mint amikor nem sikerül időben elérni a mosdót. –Bill, vigyél kórházba de azonnal!
-Miért?
-Elfolyt a magzatvíz. –kaptam a hasamhoz ijedten.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
