-Miért nem mondtad el? -váódott le a kanapéra, de én csak álltam tovább.
-Én... elakartam...
-Ó igen? És vajon mikor? Ha már nagykorú lesz?
-Ne beszélj így velem!
-Miért, te talán szebben beszéltél velem?
-Vol rá okom, te is tudod!
-Örülhetsz, most nekem is van! Eltitkoltad hogy apa leszek, mit vártál?
-Ma akartam almondani! Azért jöttem!
-Mióta tudod?
-Másfél hete...
-Ez csúcs! Szóval lett volna vagy száz alkalmad hogy közöld!
-Elég Tom, te nem tudod mit éltem át az elmúlt napokban! Mondjam el úgy, hogy tudom csak játszottál velem is? Ne mond hogy örülsz neki! Kölnben nevelem fel a segítséged nélkül!
-Nem veheted el tőlem, ugyanannyi jogom van hozzá, mint neked!
-Mégis miért akarnád őt? Mit képzelsz majd visszaköltözök, hogy neked kényelmesebb legyen?!
-Pontosan ezt fogod tenni! Emma ezek szétszednek téged, lásd már be hogy egyedül nem megy!
-Megoldom!
-Miért akarod őt tőlem elvenni?
-Miért? Ez még kérdéses? Nos akkor lássuk csak! Szórakoztál velem, csak a kis terved része voltam! Kockáztassam meg hogy a gyerekünkkel is ezt csinálod? Nem Tom, elég volt nekem csalódnom! És most elmegyek! -indultam a kijárat felé.
-Várj! Hová mész? -szólt utánam.
-Öhm... Katehez!
-Billel van moziban...
-Akkor Barbyhoz!
-Elutazott!
-Akkor szállodába!
-Miért nem maradsz inkább itt?
-Miért maradnék...
-Késő van, nem mész sehová! Ráadásul tuti, hogy elkapnának a rohadékok!
-De...
-Tiéd lehet a szobám, én majd a kanapén...
-Szó sem lehet róla! Majd én alszok a kanapén! Nem túrlak ki!
-Elég kicsim, vita lezárva! Tiéd a szobám, enyém a kanapé!
-Öh... -akadtam fenn egy szón...
-Ne haragudj...
-Tom...
-Éhes vagy?
-Nem ! Inkább most... lefeküdnék! Fáradt vagyok.
-Akkor áthúzom a paplant és a ...
-Hagyd csak! Nem fontos! -mentem fel a lépcsőn.
-Jó éjt! -kiabált utánam.
-Neked is! -bementem a szobájába, és egyből kész lettem. Tom illat mindenhol. Mélyet szippantottam és bizsergető érzés járta át minden porcikámat.
Kivettem a szekrényéből egy pólót és átvettem azt. Bemásztam az ágyába, és mosolyogva aludtam el.