-Na, milyen napod volt? -kérdezte este a telefonban Kate.
-Fárasztó!
-Mi volt?
-Fotózás, aztán én fotóztam, pár megbeszélés az "áthelyezésemmel" kapcsolatban, megszerkesztettem a címlapot és megírtam egy cikket! -soroltam fel, ügyelve, hogy semmit se hagyjak ki.
-Nem tudom én hogy bírnám! -sóhajtott.
-Ezért az én munkám ez! Te kitünő stylist vagy, nekem pedig az nem az erősségem!
-Igaz! Na leteszlek, megérkeztem!
-Hová? -kérdeztem, de már csak a sípoló hangot kaptam válasz gyanánt. A következő pillanatban csöngettek, úgyhogy rohantam kinyitni.
-Boldog szülinapooot! -ugrott a nyakamba Kate.
-Te jó ég! Hogy kerülsz ide? Azt hittem Berlinben vagy! Csak úgy eljöttél ide?
-Miért? Berlin annyira nincs is messze Magdeburgtól! Nem örülz nekem? -biggyesztette le az alsóajkát a hatás kedvéért.
-De! Nagyon is! De csak ha hoztál sütit!
-Alap! -emelte fel a szatyrát- Jól kilehetsz éhezve! -ment is be a konyhába 2 tányérért és villáért- Szegénykém!
-Nem engedhetem meg magamnak, csak ha valami fontos esemény van! Vigyáznom kell az "árura"! -nevettem.
-Hát most az van! Nem minden nap 24 éves az ember!
-Jah! Újra öregebb lettem egy évvel! -nyitottam ki egy üveg bort.
-Micsoda tragédia! -forgatta a szemeit vigyorogva Kate.
-Az!
-És most, a szokásos születésnapi ceremónia veszi kezdetét! Minden megvan? -nézett rám.
-Lássuk csak...süti, bor, tv gagyi sorozatokkal tele, amiket kivesézhetünk...igen, minden megvan! -bólintottam.
-Helyes! -ültünk le a kanapéra, betakaróztunk és nekiláthattunk hát az édességek elpusztításához.
-Ez nálunk már aféle ritus volt. Kislány korunk óta ismerjük egymást. Egy időben ő is modell volt, de azt mondta az nem neki való, így inkább stylist lett és mint kiderült, ahoz nagyon is ért. Mindketten egykék vagyunk, úgyhogy egymással helyettesítettük a testvéreket. Amikor modellek lettünk a szüleinknek ez nem tetszett, úgyhogy ahogy ők mondták annak idején "levették rólunk a kezeiket". Azóta csak nagyon ritkán találkoztunk velük, de igazából nem is nagyon hiányoztak. Számtalanszor próbáltuk már megértetni velük, hogy ez nem rossz munka, de nem értették meg, ez van. 18 éves korunkban kezdtük és akkor is költöztünk el otthonról. Eleinte együtt laktunk albérletben, de aztán a munka miatt különköltöztünk. Ő Berlinbe én pedig ide, Magdeburgba jöttem.
-Szüleid hívtak? -kérdezte egyszercsak.
-Persze! Azt mondták boldog szülinapot az ő egyetlen kicsi lányuknak! Milliószor puszilnak és imádnak!
-Szóval nem hívtak! -vonta le a következtetést Kate.
-Nem! -nevettem fel keserűen és eszembe jutott, hogyha Kate se lenne nekem, milyen magányos lennék...
-Neked pasi kell!
-Jóéjt Kate! -álltam fel.
-Ez akkor is így van!
-Tudom! -fordultam felé- 24 évesen tök' üres az életem, csak a munkának élek, egyetlen barátom van, de tudod mit? Nekem így tökéletes! -mentem be a hálómba és bedőltem az ágyba.
-Na haragudj! -mászott be mellém pár perc múlva.
-Nem haragszom! Csak annyira belém látsz...De én tényleg elvagyok így! Most a karrieremre kell koncentrálnom! Holnaptól új életet kezdek ,új munkám lesz, előléptettek! Most nem lazíthatok, nem engedhetem meg magamnak!
-Jól van! -takarózott be- jóéjt Emm!
-Jóéjt Kate!
AJÁNLOM AZ OLDALT
