-Na milyen volt az ebéd? -jött be Kate és Bill az irodámba.
-Tanulságos! -néztem Billre- Jól éreztem magam!
-Akkor jó! -Kate- És miről akartál beszélni velünk?
-Pár nap múlva jön hozzánk egy új modell!
-Igen? Ki?
-Barby! Tudod, a gimiből! -néztem Katere.
-Barby? De jó! És hogy-hogy? Nem is tudtam, hogy modell!
-Én is csak most tudtam meg nemrég! Nos a divathéten is velünk lesz! És ha ott jól teljesít, akkor felveszi a főnök hozzánk! Szeretném, ha segítenétek neki! Szerintem jó lenne a mi csapatunkba!
-Csapatunkba? -kérdezett vissza Bill.
-Igen! Kate, Barby, Bill és én! Kate a legjobb stylistok közt van, Barby is nagyon tehetséges! És Bill! Szerintem ha így haladsz, naggyá válhatsz! Már most kitünő modell vagy!
-Értem!
-Nos ez lenne a mi csapatunk! Natalie, a titkárnőm majd intézi a hivatalos ügyeket, mi pedig gőzerővel koncentrálunk a divathétre. Nehéz dolgunk lesz, de nem hibázhatunk! Nos ennyi lett volna! -álltam fel és ők is így tettek.
-Akkor szia! -köszöntek el.
-Bill! Van még egy percedM -szóltam utána.
-Persze! -ült vissza, Kate pedig kiment.
-Tomról lenne szó! -foglaltan én is helyet.
-Gondoltam! -mosolyodott el- Mit csinált már megint?
-Láttam az albumaitokat...
-Értem...és gondolom elhordott mindennek, mert már nem...
-Nem!
-Figyelj Emma! Ezt már annyiszor végighallgattam, nem akarom mégegyszer, oké? -állt fel és kifelé indult.
-Bill! Ha nem ülsz vissza, esküszöm kirúglak! -mondtam, mire felémfordult- Figyelj! Tudom, hogy nehéz volt és eszem ágában sincs neked hegyibeszédet tartani! Csak azt mondom, hogy szerintem Tom aggódik érted!
-Tudom! -ült vissza- De mit tegyek, hogy megnyugodjon végre?
-Mutatsd meg neki, hogy ebben is olyan jó vagy, mint az éneklésben! A divathét például pont jó alkalom erre! Hívd el oda, hogy lássa minden ezért volt! Vagy akár az előkészületekre is!
-De azt mondtad...
-Tudom mit mondtam, de néha az a legjobb szabály, hogy nincs szabály!
-Hihetetlen vagy néha, ugye tudod?
-Miért?
-Híres vagy a pontosságodról és a szabályaidról, és most felrúgnád őket, csak hogy nekünk jó legyen?
-Bill, ez most rólatok szól, nem rólam!
-Tehát szerinted vonjam be egy kicsit, hogy lássa élvezem?
-Olyasmi! Persze ne vedd úgy, hogy parancs, csak egy javaslat!
-Élni fogok vele!
-Rendben! Ennyi lett volna!
-Köszönöm! -állt fel- Főnökasszony! -mosolygott rám, majd kiment.
Egy kicsit jobban éreztem magam ezután és őszintén reméltem, hogy jobb lesz nekik.
Fáradtan mentem megintcsak üres lakásomba. Megengedtem a fürdővizet, addig készítettem vacsorát. 1 óra múlva már a tv-t kapcsolgattam, hátha látok valami értelmeset. 9 körül valaki csöngetett így felvettem a köntösömet és ajtót nyitottam.
-Szia! -köszönt a jövevény.
-Szia! Gyere be, miben segíthetek? -invitáltam be látogatómat.