Traccspartink után még volt pár dolgom, de viszonylag laza napom volt. 6-kor kerültem haza, lefürödtem, utána kiválasztottam, hogy mibe menjek Tomhoz. Egy gyönyörű combközépig érő vörös egyberészes koktélruhát választottam.
-Elment az eszem! -kezdtem magam szidni halkan- Ha ebben meglát, tuti rám ugrik!  -raktam el a ruhát- De akkor mibe menjek? -sorban vettem elő a koktélruháimat, de mindegyik túl szexisnek bizonyult. Furcsa, hisz ha nem Tomhoz mennék, semmi bajom nem lenne velük...de most mind túlságosan kihívónak tünt.
-Nem jó! Nem jó! Nem jó! -haladtam végig rajtuk sorban- Túl piros! Túl sötét! Túl passzos! Túlon túl szexis! Túl csillogó! Túl kihívó! Túl kék! Túl lila! Túl mély a dekoltázsa! Anyám de szánaémas vagyok! -adtam fel- Miért nem veszek fel egyből egy olyan pólót, amire az van írva: "Vigyázz, kiéhezett nőstényördög közelít!"... Nem megyek el! -határoztam el magam- Majd kitalálok valamit! -mondtam, miután mindet visszaraktam a helyére. Mire észbekaptam már fél 8 volt. Tekintetbe véve, hogy  a kocsim szervízben van Bill miatt, most kéne elindulnom, hogy odaérjek 8-ra. Végig azon kattogott az agyam, amit Kate mondott...biztos jó lenne Tommal és...végülis akarom is, de...de nem tudom, elég a csalódásból. De félek, ha jobban megismerem, megkedvelem és totál hülyét csinálok magamból. Nem mintha eddig nem tettem volna ezt.
-8 óra... -sóhajtottam az órára nézve- Biztos azt hiszi, hogy bármelyik pillanatban ott lehetek...hisz sosem kések...
Előbvettem egy gabonapelyhes tányért, tejet és egy müzlisdobozt. Csináltam magamnak egy jókora tányérral vigasztalásképp és beültem a tv elé. Tom hívott. De nem vettem fel, egyszerűen utálok hazudni. Remélhetőleg ebből rájön, hogy nem megyek és békénhagy. De...miért is akarom, hogy békén hagyjon? Egy kis együttléttől még nem dőlne össze a világ.
-8:15....talán fel kéne hívnom, hogy nem megyek...fú de utálom most magamat! Beszari vagyok! -nyúltam a telefonomért, hogy felhívjam. Előre féltem mi lesz, ha a sípoló hang helyett már Tom édes hangja szól bele.
Nem vette fel, talán nem hallotta. Vagy utál, amiért felültettem.
-Na igen Emma, ez vagy te! Újabb ember, akit ellöktél magadtól a hülyeséged miatt! Te jó ég, miért beszélek én egyes szám harmadik személyben? Egyáltalán miért beszélek én magamban? -töltöttem még egy kis müzlit.
8:22...már el is pakolt talán...
-Hát ez a müzli nem valami laktató... -fintorogtam, a következő pillanatban viszont csengettek.
Felvettem a mamuszomat és a köntösömet és ajtót nyitottam.
-Ha Mohamed nem megy a hegyhez... -lépett be Tom- ...hegy megy Mohamedhez! -csókolt meg és közben kivette a tányért a kezemből- Ez nem kell ide, hoztam jobbat! -ment be a konyhába én meg csak néztem utána.
-Te meg...
-Nyilván nyomós okod volt rá, hogy nem jöttél! Fáj a lábad, beteg vagy, nem tudod hol lakok, lemerült a telefonod, nem tudok mást hirtelen! De ahogy elnézem egyik sem!
-Ne haragudj... N-nem volt mit felvennem! -vigyorogtam rá zavartan.
-Inkább intézzük el annyival, hogy elfelejtetted, oké? Ez a "modell vagyok és nincs mit felvennem" duma valahogy nem hiteles! -adott egy puszit a számra.
-Őőő...elfelejtettem! -vágtam rá.
-Oh, hát ez mindenkivel előfordulhat! -mosolygott rám- Semmi baj!