-Emma! -rontott be irodámba Bill, így egy jókora huzatot előidézve.
-Basszus! -kapkodott Kate a lapok után, amelyek most szanaszét repkedtek.
-Úú bocsi! -segített Bill összeszedni a papírokat- Váó, ezek nagyon jók! -látta meg a ruhákat rajtuk.
-Köszönöm! -mosolyodott el Kate.
-Nem mondod, hogy ezeket te csináltad! Ezek...ezek fantasztikusak! -lelkendezett a fekete hajú.
-Ismét köszi! -jött zavarba Kate- Már csak kéne valaki, akire megtervezhetem! -nézett Billre nyomatékosan, némi célzást küldve pillantásával.
-Úgyérted...ezeket nekem tervezted?
-Úgy valahogy!
-De...te jó ég!
-Nos, kedves Mr. Kaulitz! Megengedi, hogy megvarrattassam ezeket az ön szabására?
-Enyém a megtiszteltetés Kate! De komolyan! És... és honnan tudod milyen az ízlésem? Nem régóta dolgozunk együtt, ráadásul ritkán hordhatok olyat, amilyet szeretnék!
-Olvastam a mappádat! -adta az egyszerű választ Kate.
-Tényleg?
-Igen! Így nagyjából ismerem az ízlésed!
-Nagyjából? -nézett a rajzokra ismát Bill- Ezek a ruhák...ez...ez én vagyok!
-Örülök, hogy tetszik! -mosolygott még mindig Kate, majd felálltak.
-Öhm... -nézett Bill felváltva Kate szemére és ajkaira.
-...Mi járatban?
-Öhm...ja igen! Emma?
-Beteg, ma nem jön!
-Remélem semmi komoly!
-Hát az biztos!
-Mi az? Te tudsz valamit! -jelent meg Bill szemében is egy kis ördögi fény.
-A bátyád tegnap nem otthon töltötte az éjszakát, ha jól sejtem!
-Igen, de honnan...Emmánál van? -esett le neki.
-Bizony! Emma 3/4 10 körül telefonált, hogy elaludt, én meg mondtam neki, hogy maradjon otthon, mert már mindenkinek szóltam, hogy beteg!
-Hát...nem tudom jó ötlet-e, ha ők ketten...
-Miért?
-Hát nem is tudom! Lehet, hogy jól elvannak, de én ismerem Tomot...
-Miért? Milyen Tom?
-Biztos akarod? -kérdezte Tom, mikor már alig volt rajtunk ruha és alatta feküdtem.
-Nem úgy nézek ki?
-De igen, csak...
-Tom, két éve nem voltam senkivel, úgyhogy amikor... -te jó ég elszóltam magam, akkora szerencsétlen vagyok...
-Két éve? -állt meg egy pillanatra.
-...Igen...
-Hisz annyi csávó vesz körül nap mint nap!
-Tom, ők nem... -újra nekem esett, így elhallgattam.
-Kényeztetni foglak, ahogy csak tudlak! -csókolgatta a nyakam.
-Ez a napom csak a tiéd... -csókoltam meg.