|
33.rész | Ha tudnád mennyire
Reggel korábban keltem, mert még meg kellett írnom két cikket. Tegnap este kellett volna, de már hulla voltam. Kimentem a konyhába, hogy ne keltsem fel Tomot, és ott írtam meg.
-Jó reggelt! -jött ki Tom fél 8 körül.
-Neked is! -csókoltam meg.
-Mióta vagy fent? -ölelt át.
-7 óta! -füllentettem, de átlátott rajtam- 6!...Jól van, fél 6!
-Nem tudtál aludni?
-De csak még meg kellett írnom két cikket és még információkat is kellett gyűjtenem hozzá, utánajárni melyik igaz és melyik nem...
-Oké, elég is lesz! Szegénykém...ezért ágyba reggeli dukál! Tudod mit, gabonapehely és a tegnap hozott sütim, egy kis kényeztetéssel megtoldva! Végeztél már?
-Igen, pont az előbb! De erre semmi szüks...
-Fél perc és itt vagyok! -mosolygott rám ellentmondást nem tűrve.
-Oké! -álltam fel- Utána fürdünk? -fordultam vissza.
-Ha szeretnéd! -hozott zavarba ezzel a " tudom, hogy nem tudsz nekem ellenállni " vigyorával.
-Igen...szeretném! -pirultam el, mintha egy kamasz lennék, aki még sosem csinálta.
Bementem a hálószobámba és előkészítettem, hogy majd miben megyek, utána bevackoltam magam az ágyba.
-Itt is vagyok! -jött be két tálcával Tom és az egyiket odaadta nekem.
-Köszönöm! -jutalmaztam egy csókkal.
Reggeli után együtt megfürödtünk.
-Hányra megyünk? -kérdezte Tom nyakcsókolgatás közben.
-9-re!
-Akkor abba kell hagynunk...fél 9 van!
-Oh...jó!
-Ha nem baj hoztam pár ruhát, nem tudtam mikor keveredek haza!
-Nem baj! -szálltam ki az ágyból. Bementem a fürdőbe a ruhámmal együtt és átöltöztem. Egy kis smink, a hajamat most kivasaltam és leengedve hagytam. Fekete combig érő egybe részes szoknyámhoz felvettem egy térdig érő magassarkú csizmát és egy bőrdzsekit és már kész is voltam.
-Tom! Indulnunk kéne!
-Várj csak! Te így nem mehetsz! -nézett végig rajtam.
-Miért is?
-Mert őrülten kívánlak és akkor a többi pasi is!
-Ha már itt tartunk! -néztem én is a még fedetlen felsőtestére- Én is kívánlak! -léptem közelebb hozzá és a füléhez hajoltam- Ha tudnád mennyire! -súgtam a fülébe, mire gyorsabban kezdte venni a levegőt.
-Emm...
-De sajnos...munka van!
-Aljas vagy, ugye tudod?
-Te is! -simogattam meg a hasát.
Nagy nehezen ellenálltunk egymásnak és elindultunk a szerkesztőségbe. Leadtam a cikkeket, aztán megkerestük Billt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
