-Tom...

-Meg kéne...

-Már itt sem vagyunk! -mentek ki a többiek.

-Beszélnünk kéne!

-Nem szeretnék róla...

-Pedig ez most nem szeretés kérdése!

-Értsd meg össze vagyok zavarodva!

-Te pedig azt értsd meg, hogy nem veheted el tőlem! Akarom azt a picit!

-Mi? -húztam fel a szemöldököm meglepetten.

-Jól hallottad! 25 éves vagyok, lassan 26, itt a családalapítás ideje!

-De Tom... mi soha nem leszünk egy család! Lesz egy közös gyerekünk, de semmi több!

-Hitegesd csak magad, de én vigyázok rátok! -jött közelebb.

-Tudok vigyázni magamra.

-Testőröket kapsz!

-De...

-Akár tetszik, akár nem, nem hagyom hogy baja essen a gyerekemnek!

-És inkább éjjel-nappal kövessen valaki! Miért nem bízol bennem?

-Van más lehetőség is!

-Igen? És mi? Háziőrizet? Vagy dugjanak börtönbe? Mi?

-Költözz hozzám! -rántott vállat.

-Na nem! -nevettem. -Ez nevetséges! Hogy gondolod? Nem hiszem hogy bármi közöd lenne hozzám, és ahhoz hol élek és mit teszek!

-A KÖZÖS gyerekünket várod, igenis közöm van hozzá!

-Akkor majd ha megszültem beszélhetünk!

-Ha nem is hozzám, de Berlinbe visszaköltözöl! Fizetem is! Úgyis ideköt téged minden! -karolt át.

-Engedj el! Nem dönthetsz az életem felett!

-Lásd be, neked is így lenne a legjobb! Kölnben egyedül vagy a paparazzik ellen!

-De nem költözöm hozzád!

-De én fizetem a szállodát!

-Nem! Nem kell a segítséged!

-Én fizetem és kész! -súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

-Engedj el...

-Ne mond hogy megbántad a tegnap estét!

-Pedig...

-Css! -csókolt meg gyengéden és mintha a világ forgott volna velem.

-Áh! -kaptam a hasamhoz.

-Jól vagy? -fogott meg.

-Nem... azt mondták... hogy mivel nekem nem lehetne gyerekem.... könnyen veszélyeztetett terhes lehetek!

-Az mit jelent?

-Hogy ha nem vigyázok meghal...

-Kérlek költözz hozzám! Ott sokkal jobban tudnék rátok vigyázni!

-De Bill...

-A napokban összeköltözik Kate-tel. Enyém lesz az egész ház! Kérlek...

-Rendben de ha úgy érzed hogy teher vagyok, ígérd meg, hogy szólsz! Azonnal elmegyek egy szállodába!

-Oké! De úgysem lesz ilyen!

-Tom! Ettől mi ketten még nem leszünk együtt.

-Tudom... Egyenlőre beérem azzal is, hogy velem lesztek és vigyázhatok rátok.

-Rá!

-Mindkettőtökre! -simogatta meg az arcom.