|
59.rész | Egy "kis" gond
A hónapok csak úgy repkedtek és egyre rosszabbak voltak a tünetek is. Rosszullét, émelygés, hányinger, ájulások, érzelmi hullámok, hangulatingadozások, félő volt hogy elvesztem a picit. Márciusra írták ki a szülést és vagy két naponta mentünk orvoshoz.
-Doktor úr, a jövő hónapra vagyunk kiírva! -Tom.
-Rendben, elvégzek pár vizsgálatot a kismamán, addig legyen szíves kint várni!
-De...
-Menj Tom! Minden rendben lesz! -bíztattam.
-Oké... -mondta, és kiment. 10 perces volt a vizsgálat, és utána azonnal megkaptuk az eredményt.
-Na? -állt fel Tom, ahogy kiértem.
-Gyere... -indultunk el kifelé.
-Mond már mi van! Ugye jól van?
-Ö... igen, jól van! Ő jól van! -tettem hozzá.
-ő? Ezt hogy érted? Te...
-Tom valamit nem mondtam el...
-Mit?
-A veszélyeztetett terhességben... nem csak a baba halhat meg!
-Mi...
-Én is belehalhatok a szülésbe!
-Nem! Ez... ez nem...
-A kicsi makk egészséges Tom!
-Huh... akkor jó!
-De ha valamit elkapok, akár egy kis náthát, könnyen... belehalhatok...
-Nem! Nem! Nem hagyom!
-Tudom, hogy megbeszéltük, hogy egyikőnk sem kérdezi meg, hogy fiú-e vagy lány... de ... tekintve, hogy lehet, hogy nem tudnám meg... én megkérdeztem!
-Kicsim, ilyeneket ne is mondj! Mindketten velem maradtok örökre! -ölelt át szorosan.
-Sz... Félek! -fúrtam arcomat a nyakához.
-Nem kell félned, vigyázok rátok!
-És ha...
-Szeretlek Emma! Nem hagyom hogy bajod essen! Bízz bennem!
-Tom... tudom, hogy nem vagyunk együtt, de... megcsókolhatlak? -néztem fel rá.
-Én kérlek rá!
-De... biztos nem... -megcsókolt, és az az egy csók hihetetlenül sok erőt adott. Hazamentünk.
-Én azt hiszem lefekszem egy kicsit!
-Én pedig telefonálok... egyet-kettőt... vagy többet...
-Öhm... Jó!
-Mindjárt megyek én is! -adott egy puszit a homlokomra.
-Te? Hova? M-minek?
-Mindjárt megtudod! -vonult el a konyhába telefonálni, én pedig felmentem. Öt perc múlva egy szál alsógatyában jött be hozzám egy párnát, és egy tálcát szorongatva.
-Hát te?
-Hoztam tortát!
-Milyet? -csillant fel a szemem.
-Oroszkrém eperrel! Na, kidobsz? -ült le mellém.
-Maradhatsz! -adtam egy "köszönöm" puszit az arcára.
-Jó étvágyat! -tette le elém, majd hozzáláttunk a pusztításának.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
