|
8.rész | Na végre!
Az interjú végéig nagyon jól elvoltam Kimmel, igazi barátnőre leltem benne. Otthon egyáltalán nem voltak barátaim, max egy-kettő, de ők már rég felszívódtak érettségi után. Kimen éreztem, hogy ő más és egyből megért. Örültem, hogy velünk jön tovább és kiderült, hogy ő is Magdeburgi, így még a turné után is talizhatunk.
Interjú után még egy fotózásra mentünk, onnan pedig vissza a szállodába. Kész hulla voltam már, így egyből be is estem az ágyba. Reggel kivételesen sokáig alhattam, aznapra csak egy koncert volt és persze a főpróba vagy mi. Délben lemásztam ebédelni és David is épp akkor mutatta be a többieknek Kimet.
Délután Kimmel elindultunk felfedezni a várost, pontosabban csak én fedeztem fel, mert ő már ismerte valamennyire.
Végigökörködtük az egészet, vásárolni is voltunk, azután kb. 5-kor visszamentünk a szállodába, mert indulnunk kellett a próbára. Oda már mindannyian a turnébuszban mentünk. Tetszett a busz, körül is néztem. Az egyik szoba féleségben találtam egy csomó sapkát, gondolom ott Tom aludt.
-Váó! Ez tök' jó! -mondtam csak úgy magamnak és megfogtam az egyiket. Fekete színű volt és egy arany Yenkies jel volt rajta.
-Te mindig kutatsz a holmijaim között? -állt mögém Tom, én meg majdnem szívrohamot kaptam úgy megijedtem.
-Nem kutatok, csak... -kezdtem, de ekkor a derekamon éreztem a kezét, majd a hasamon, végül pedig magához húzott.
-Akkor mit csinálsz? -súgta a fülembe, amitől tiszta libabőrös lettem. Éreztem, hogy apró puszikkal árasztja el a nyakam. Minden egyes mozdulatába beleremegtem és ezt pontosan érezte ő is.
-Tom...valaki...megláthat! -sóhajtottam mélyeket.
-Na és? -magafelé fordított és mélyen a szemembe nézett. Közelebbhajolt, de nem csókolt meg, tudtam, azt várja, hogy én tegyem meg. De én nem akartam elárulni magam a világért sem. "Ha nem teszed meg, megteszem én!" -zakatolt az agyamban. A szívem kitörni készült bordáim börtönéből és ha nem nyugszom meg, olyat tehetek, amit később lehet, hogy megbánnék. Tom közben még közelebb hajolt és a szája már súrolta az enyémet. Még mindig nem csókolt meg, még mindig csak játszott velem.
-Khm...! -hallottunk egy hangot magunk mögött és az ajtó irányába néztünk.
-Bill! -néztem rá hálásan, de ugyanakkor azt kívántam bárcsak tűnne el innen most azonnal, hogy megcsókolhassam Tomot.
-Engedd el Tom! -mondta Bill, mire kiszabadultam Tom karmai közül és már mentem is ki.
-És ha David nyit be? Ne játsz vele Tom, David direkt megkért minket! És őt is! Nekünk ő tabu! -szidta le bátyját a fiatalabbik Kaulitz.
-Tudom, de...
-De?
-Kívánom őt, érted? -rasztás.
-Most az egyszer fékezd a farkad, ha megkérhetlek! -Bill és ezzel otthagyta testvérét.
Pár perc múlva megérkeztünk a koncert helyszínére, ahol már egy csomó fan volt. A fiúk gyorsan aláírogattak néhány papírt nekik, utána besiettek. Pár perc megbeszélés után birtokba vették a színpadot, mi pedig Kimmel csak néztünk, hogy milyen jól nymják. Az 5 perces szünetben egyszercsak megjelent Gustav előttünk.
-Mi az? -láttam rajta, hogy sántikál valamiben, csak rá kellett nézni.
-Gyere! -kézen fogott és húzott maga után.
-Gustav, hová megyünk?
-Itt is volnánk! -körbenéztem és a színpadon voltam. Bill, Tom és Georg a színpad szélén ültek és épp ásványvizet szürcsöltek.
-És? -értetlenkedtem.
-Itt van a gitárod?
-Nincs! A buszon hagytam!
-Sebaj, Tom kölcsönadja! -mondta és már a kezembe is adta.
-Na azt már... -háborodott fel a rasztás, de Gustav leintette, hogy maradjon csendben.
-Köszönjük Tom! -vigyorgott rá, én pedig elkezdtem játszani. Most a Green Day jutott eszembe, úgyhogy a Boulevard of Broken Dreams-t játszottam. A végén megtapsoltak, még Tom is, amin eléggé meglepődtem. Ezután folytatták a próbát, majd elkezdődött a koncert is.
Egyre jobban tetszik a zenéjük és amint láttam Kimnek is bejött. Bár ha jól láttam többet figyelt az énekesre, mint a zenére.
Koncert után még volt egy kis autogramm osztás, ahol egy csak rá is mászott Tomra. Hát mit ne mondjak, majdnem nekimentem annak a csajnak, nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne tegyem meg. Nem tudom miért idegesített annyira, de aztán csak leráztam nagy nehezen. Vacsi után David elment még beszélni a testőrökkel, én meg addig befeküdtem az ágyamba és aludni készültem. Pár perc múlva kinyílt az ajtó és feloltódott a lámpa.
-Na végre! -jött be Tom, én meg kipattantam az ágyból, hogy elmenekülhessek.
-Tom! Megőrültél? David bármelyik pillanatban... -magához húzott és vadol megcsókolt. Viszonoztam, pedig tudtam nem helyes, amit csinálunk.
-Tom...(csók)...David...(csók)...bármikor...(csók)...visszajöhet...(csók)! -csak nem bírtunk egymástól elszakadni. Teljesen a falnál voltam már és annyi helyem sem volt már, hogy megmoccanjak. A kezem Tom mellkasán pihent, hogy eltaszítsam, de nem ment.
-Tom? -kérdezte egy hand, mire összerezzentünk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
