|
20.rész | Nehéz lesz
-Ki jön várost nézni? -kérdezte Bill és Kim vigyorogva délután 4 óra felé- Gustav?
-Persze, szivesen! -dobos.
-Georg?
-Aham! -basszeros.
-Tom?
-Igen! -rasztás.
-Maya?
-Nem! -vágtam rá, majd otthagytam a többieket. Semmi kedvem sem volt most hozzájuk. Csak egyedül akartam lenni egy kicsit végre. Egész nap egyedül voltam. Jó volt végre rendet tenni a fejemben, de mindig csak ugyanarra jutottam, szeretem Tomot. Csak rá kéne jönnöm miért...mi benne a különleges, amiért képtelen vagyok neki ellenállni. Amikor tegnap azt mondta legyek a barátnője, komolyan meglepett. A "nagy" Tom Kaulitz elkötelezné magát egy lány mellett? Oké, végülis ez nem olyan nagy dolog, mint a házasság (te jó ég miken jár már az agyam O.O), de tőle ez is nahy szó. Najó vegyük sorra eddig mi történt...
Az imádott nagybátyám elhozott magával. Megismertem Tomot, aki első perctől fogva utált. (De mégis mi változott mostanra?)
Volt egy üvegezés, ahol meg kellett csókolnom őt. Egy percig tényleg elgondolkodtam melyikkel járnék jobban, Tommal, vagy a tatával. x) Tom nyert! x) Azután beköpött Davidnek, de persze azt nem mondta el, hogy miért csókoltam meg. David persze egyből hazaküldött, meg sem várva magyarázatomat. A reptéren Tom rám talált...de...ha azt akarta, hogy hazamenjek, miért jött utánam? Újabb rejtély.
És az, hogy mindig csókolgat és rám mászik...nem értem. Na igen, és amikor azt mondta, hogy az a taktikám, hogy közelengedek, majd eltaszítok. Felháborító, mit képzel magáról. Ez...annyira...igaz! Be kell látnom, tényleg ezt csinálom... De nem tehetek róla...már párszor megégettem magam, nem akarom újra. De viszont amikor vigasztalt a mamám miatt (:'( )olyan édes volt. Ahelyett, hogy elküldött volna a francba. Más tuti azt csinálta volna.
És amikor a buliban lefeküdtünk...megbántam, de mégsem! Jó volt vele...nagyon is, de tisztában vagyok vele, hogy nagy hoba volt elgyengülnöm.
Tehát a végeredmény: TOTÁLIS KÁOSZ, NEM TUDOK SEMMIT!
Tegnap, amikor bejött és azt kérte válaszoljak, teljesen összezavarodtam. Végül úgy dönöttem, aholy a leghelyesebb lenne. Persze attól függ kinek mi a helyes...
Estefelé felhozattam a vacsorám a szobámba és rendeltem egy nagy bögre forró csokit, amit imádok. (^^) Kiültem az erkélyre és néztem a város fényeit. Az mp4-emen most Avril With You száma szólt, ami passzolt a hangulatomhoz.
Szeretek egyedül lenni és csak úgy belemerülni a gondolataimba. A vad rockerlány csak az egyik felem, a másik a csendes, magányos, szomorkás, elgondolkodó.
Mire észbekaptam már kezdett hűvösödni, úgyhogy megittam a maradék forró csokimat és bementem. Vagyis csak bementem volna, mert az erkélyajtóban Tom állt egy pókróccal a kezében. Egyből felmerült a kérdés...mióta állhat ott?
-Szia! -köszöntem halkan.
-Szia! -mosolyodott el- Gondoltam fázol! -emelte feljebb a pokrócot.
-Épp befelé indultam...de honnan...
-Nézd! -jött közelebb és felfelé mutatott- Az ott az én erkélyem, onnan láttam, hogy kint vagy...és ha jól láttam forró csokit majszoltál!
-igen! -mosolyodtam el én is és a földet néztem.
-Akkor gondolom ez már nem kell! -mondta, majd egy egyszerű mozdulattal eldobta a pokrócot, ami leesett a járókelők közé, majdnem eltalálva egyet.
-Mit csinálsz? -rohantam a korláthoz, hogy megnézzem hova esett.
-Hopsz! -jött utánam ő is, de amikor az egyik emberke felnézett gyorsan hátrábbléptünk, nehogy meglásson. Leültünk a földre a korlátnak dőlve.
-Majdnem ráesett...de honnan tudhattam volna, hogy vége az erkélynek? -emelte fel a kezeit.
-Mondjuk kinyithattad volna a szemed! -javasoltam.
-De nem lett baja senkinek!
-Akkor sem vicces! -mondtam. Csend lett, majd fél perc múlva mindkettőnkből kitört a nevetés.
-Talán mégiscsak kellett volna! -mondtam pár perc elteltével.
-Fázol?
-Egy kicsit! -dörzsölgettem a karomat, ő pedig közelebb ült és átkarolt. Egyből nem féztam, sőt... x)
Ez a gesztusa nagyon meglepett. A mellkasára hajtottam a fejemet. Élveztem a közelségét, a szíve dobogását is hallottam, ami mosolygásra késztetett. De nem élvezhettem sokáig, most nem gyengülhetek el.
-Azt hiszem...jobb ha most bemegyek!...Jéjt Tom!
Bementünk és kikisértem.
-Jóéjt! -adott egy puszit az arcomra és kiment. Becsuktam az ajtót és nekidőltem. Nehéz lesz csak barátként tekinteni rá.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
