|
26.rész | Rád bízom
-Tudom mit érzek, tudom mit érzel! Nem igérek neked örök hűséget, csak megkérlek legyél a barátnőm! -mondta Tom és leült velem szembe.
-Nem tudom Tom! -néztem le a földre, kerülve a tekintetét- Nem véletlenül mondtam azokat múlkor! David...
-Tényleg nem tudod, vagy csak nem szeretnéd? -gugolt le elém és felemelte az állam, hogy a szemembe nézhessen.
-Szeretném, csak...
-Akkor semmi kifogás! A srácoknak elmondjuk, ők pedig falaznak nekünk David előtt! Meglátod passzol majd minden! -mosolygott rám bíztatóan.
-Nem is tudom...
-Nem a kezedet kértem meg, csak azt kérem legyél a barátnőm!
-De...ez nem olyan nyitott kapcsolat lenne, ugye?
-Dehogy! Nem kell féltékenykedned! -vigyorgott macsósan.
-Én...én nem is! -tiltakoztam- Miért, te nem lennél féltéleny, ha más pasikkal lennék? -vágtam vissza.
-Nem! Mert tudom, hogy úgysem tennéd meg! -mondta én meg elővettem a telefonomat és úgy tettem, mintha hívnék valakit.
-Haló Georg, én vagyok! Mi lenne, ha ma este...
-Tedd azt le! -szólt rám idegesen Tom.
-Nem vagy féltékeny! Áá kicsit sem!
-Kacc-kacc! Na de komolyra fordítva...benne vagy?
-Hát...üsse kő! -csókoltam meg vigyorogva.
-Szer...khm...tudod! -nézett a szemembe.
-Tudom! -öleltem meg.
Bementünk és visszafeküdtünk az ágyba.
-Mostmár tényleg jóéjt! -bújtam hozzá.
-Neked is...kicsim!
Szorosan egymáshoz bújva nyomott el minket az álom. Reggel boldogan keltem fel, hisz tudtam, Tom és én már egy pár vagyunk.
-Jó reggelt drágám! -csókolgatta a nyakam Tom.
-Neked is! -öleltem magamhoz- De jó lenne mindig így ébredni!
-megbeszéltük! -csókolt meg hosszasan.
-Várj! -toltam el magamtól- Drágám?
-Ühüm! -bólogatott.
-Cica, édes, kicsim, drágám? -vigyorogtam rá.
-Mindig fel fogod sorolni?
-Nem csak...én még sehogysem hívlak!
-De igen! Mindig azt mondod édes!
-De azt csak azért, mert akkor még utáltalak, vagyis csak próbáltalak és... -megcsókolt, mielőtt a mondat végéhez értem volna.
-Túl sokat beszélsz! -mászott rám.
-Raszta herceg! -nevettem, ő pedig a homlokát ráncolta -Najó, cica!
-Elvagy látom! -feküdt vissza mellém.
-Jaja! Mész tusolni?
-Még lustizok kicsit! -húzta magára a takarót.
-Okés, akkor én megyek! -keltem fel, majd bementem a fürdőbe. Tusolás helyett inkább a kádba engedtem vizet, raktam bele jó sok habfürdőt is. Beszálltam, hátradőlten és élveztem, hogy szétázok. x) 10 per múlva hallottam, hogy valaki benyit.
-Eddig tartott? -mosolyodtam el.
-Hoztam reggelit is, csak azért! Különben még vetkőznöd sem neked kellett volna!
-Mit hoztál? -tereltem, mivel eléggé zavarba hozott.
-Egy kis croisant és forró csokit, nivel tudom, hogy imádod! -mászott be mögém. Egy óráig áztattuk magunkat, utána Toméknak interjú volt betervezve.
-Te nem öltözöl? -ült le mellém az ágyra.
-Most nem megyek...rajzolni van kedvem!
-Mi? Te tudsz? Miket meg nem tudok rólad!
-Művészeti szakra jártam! -nevettem, ő pedig egyre nagyobb szemekkel nézett rám.
-Magdeburgban...van egy nagyon király művészsuli! Miért ben nész oda? Közel van hozzátok, hozzám, tökéletes! -lelkesedett.
-Gondoltam rá, de nem tudom eldönteni, hogy rajz vagy gitár!
-De van még időd dönteni...
-Van!
-Akkor mire visszaérek rajzolj nekem valamit!
-De...
-Semmi de! Rajzolsz nekem és kész! -mosolygott rám ellenállhatatlanul.
-Jó...! Mindegy mit?
-Mindegy! Rád bízom! -csókolt meg, majd tovább öltözött.
Aznap már csak késő délután jöttek vissza. Épp Tomot "üdvözöltem" amikor Kim rontott be rettentő dühösen.
-Mi történt? -száltam le Tomról, akiről szerencsére még csak a póló hiányzott.
-Szakítottunk!
-Te jó ég! Dehát miért?
-Kikezdett a fotós csajjal...láttam őket csókolózni is!...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
