|
35.rész | Nem számít
-Nem! -válaszoltam néhány perc lefagyás után. x)
-De igen!
-Oké...te vagy! -vallottam be, kár lett volna tagadni, azért ő sem hülye. x)
-Honnan van?
-A kép?
-Igen!
-Még akkor készült, amikor egy szobába kerültünk. Aludtál és...nem tudom...édes voltál!...Ne haragudj!
-Dehogy! -mosolyodott el- Nagyon jó lett!
-Nem is tudom... -léptem közelebb a képhez- Még nincs kész teljesen...a szád...
-Jó lett! -vágott közbe.
-Köszi, de...
-Jó lett és kész! Te is tudod, úgyhogy ne szerénykedj itt nekem!
-Oké! Ez a világ legszebb rajza! -jelentettem ki.
-ego! -mosolygott rám még mindig.
-Dehát te mondtad, hogy... -megcsókolt és mintha kicsúszott volna alólam a talaj... <3<3<3
<<közben odalent...>>
-Na, nézünk valamit? -kérdezte Georg a kanapén fekve.
-Jah! -csatlakozott Gustav- Ti jöttök? -nézett Billre és Kimre.
-Nem tudom, én fáradt vagyok, te? -mondta Kim, majd pedig Billre nézett.
-Én is lefekszem! -válaszolta az aranyhangú énekes.
-Jóéjt! -Georg, Gustav, David.
-Na skacok, én is megyek! -állt fel David is nyújtózkodva- Aztán nekem nem kupit csinálni, különben fel is takarítjátok!
-Okés, szia! -G&G.
Bill és Kim is elvonult az egyik vendégszobába. Jól bevackolták magukat a puha ágyba és szorosan egymáshoz bújtak.
-Holnap leszünk egy hónaposak! -csókolt bele Bill kedvese nyakába.
-Igen! -mosolygott boldogan Kim és adott egy puszit Bill fedetlen mellkasára. x)
-Szóval holnapra ne tervezz semmit!
-Igen? És ugyan miért ne?
-Meglepetés!
-A-aaa! Nem birom a meglepetéseket! -nyafogtott Kim mint egy ovis. x)
-Ezt birni fogod, meglátod!
-Mondd el! -pislogott rá Kim.
-Nem, mert akkor már nem lenne meglepi! -csókolta meg Bill.
-Nem baj!
-Akkor sem, majd holnap megtudod!
-Hjaj! Oké!... De csak hogy tudd, ma egész este nem fogok tudni aludni a kíváncsiság miatt! -áldurcizott Kim és hátatfordított Billnek.
-Ma este nem is kell aludnod! -ölelte át és csókolgatta a nyakát.
-Ne Bill...itt nem kéne...
-De én kívánlak! -súgta Bill, amitől Kim tiszta libabőrös lett.
-Meggyőztél!
Miután Kim visszafordult Bill nekiesett. Csak úgy falták egymást.
-Várj! -mondta Bill- Ugye nem vagy tengeri beteg?
-Nem, de ez most hogy...
-Á sehogy! -mosolygott rá sejtelmesen, majd újra birtokba vette a lány ajkait.
Mi eközben még mindig csókolóztunk odafent, de aztán eszembejutott valami...
-Ne! -tasztítottam el magamtól Tomot.
-Dehát...
-Elég Tom, ezt már megbeszéltük! Vége van!
-De már itt vagyok, úgyértem...
-Nem számít Tom!...Sajnálom!
.Dehogy sajnálod! -mondta ingerülten és hátrább lépett.
-Hidd el én tényleg...
-Ne hazudj! Kettőnk közül csak te játszassz! De nem tudom miért!
-Baj van? Kiabálást hallottam! -jött be Gustav.
-Nem, nincs semmi! -mondtam gyorsan.
-De...
-Magunkra hagynál picit? -Tom.
-De biztos nincs semmi? -kérdezte.
-Biztos! -ismételtem meg.
-Magunkra hagynál kérlek? -Tom, Gustav pedig ki is ment.
Egy kicsit megkönnyebbültem meg nem is. El kell mondanom Tomnak az igazat. Muszály lesz, de abba belehalok. :'(
-Szóval...Miért csinálod ezt? -fordult felém Tom.
-Nekem...nekem...van barátom...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
