|
36.rész | Szíves örömest
-Te most szivatsz? -lépett hátrább én pedig csak némán bólogattam, hogy nem. A szemébe sem mertem nézni...
-Csak...te...te végig csak játszottál?
-Nem, dehogy! Párizs után...
-Na ácsi! Tudtad, hogy egy hét mulva visszajövök, erre bepasizol?
-Megmagyarázom!
-Felesleges! Te is csak játszol! -emelte fel a hangját megint.
-Is? -akadtam fent ezen a szón- Te csak játszol?
-Oké...először, de aztán...
-Hazugság volt minden? Na igen, ez vagy te!
-Ne merd rám kenni! -mondta és kiviharzott becsapva maga után az ajtót.
-Nem csaphatod be az ajtóm! -mentem utána.
Veszekedés közben lementünk a lépcsőn és a kijárati ajtó felé tereltem.
-Hagyj békén! -kiabált rám és kiment.
-Látni sem akarlak! -mentem ki én is.
-Én sem téged! -fordult felém.
-Akkor jó!
-Jó! Utállak!
-Én is téged!
-Jó! -mondtuk egyszerre, majd ő jobbra ment én pedig balra. Kiszellőztettük a fejünket és kábé egy óra múlva visszamentünk. Az ajtónál megint találkoztunk, de még csak egymásra sem néztünk. Bevágtam elé és becsaptam előtte az ajtót. Hallottam, hogy kinyitja majd beviharzik a szobájába és bevágja az ajtót. Én is úgy tettem. Befeküdtem az ágyamba, de nem tudtam aludni. Tom csak játszott velem és azt hiszi én is vele. Pedig nem. Ő nem ismeri azt a srácot, nem tudja milyen. Nem tudja miért vagyok vele és nem is hagyta, hogy megmagyarázzam. Kínomban már lementem a konyhába egy forró csokiért. Tom is ott volt és kakaót ivott. Egyszer találkozott a tekintetünk, de akkor is alkaptam a fejem és mentem tovább. Töltöttem egy bögrébe tejet, de kakaó már nem volt.
-Megittad a kakaómat? -fordultam Tom felé összeszűkült szemekkel.
-Áh! -kortyolt bele vigyorogva.
-Szemét! Kis ingyenélő!
-Fogd vissza magad, oké?
-Te fogd vissza magad! Elegem van belőled!
-Ó igen? ÉS akkor mit mondjak én? Te használtál ki!
-Persze! valószínű! Én nem használtam ki senkit sem! Inkább te engem! Neked csak egy csaj kellett, akit...
-Befejeznétek? -jött ki David hulla fáradtan.
-NEM! -vágtuk rá Tommal.
-Utálom! -mondtam nem éppen halkan.
-Én is őt! Elegem van belőle, ő egy kis...
-Vigyázz a szádra Tom! -David- Az unokahúgomról beszélsz!
-Háhá! -sziszegtem Tomra nézve.
-És te is vigyázz Maya! Csak...kerüljétek egymást! Oké?
-Szives örömest! -mentem is ki onnan. A pokolba vele, utálom!
-Még nem végeztem! -kapta el a karomat Tom.
-Én igen!
-Meghallgatsz! -ültetett le egy székre.
-Jaj srácok, csak gyorsan és halkan, oké? -forgatta a szemeit David- Nincs kedvem a gyerekes vitátokat hallgatni! -ment vissza a szobályába.
-Essünk túl rajta! -sóhajtottam rá sem nézve Tomra.
-Nézz rám! -mondta halkan, de én ügyet sem vetettem rá- Nézz rám! -kiabált rám, mire összerezzentem és rá néztem- Tény, hoyg az elején csak játszottam, de aztán megkedveltelek!
-és szerinted én ezt el is hiszem? -kérdeztem.
-Rohadtul nem érdekel, hogy elhiszed-e! De meg kell hallgatnod!
-Miért? Te talán meghallgattál, amikor mondtam, hogy megmagyarázom? Hát nem! Szartál a fejemre!
-Oké, akkor ha akarod elmondhatod te is! Úgy jó?
-Tőlem! -rántottam vállat.
-Szóval megkedveltelek! És amikor vigasztaltalak az nem színjáték volt és az sem, hoyg szer...hogy mit érzek irántad!...Nem igazán vagyok a szavak embere, nem vagyok az az ömlengős típus, az nem az én asztalom! De akarom, hogy tudd, én tényleg nem játszottam veled!
-Az még semmin sem változtat! Az elején akkor is úgy volt! És most hasra kéne esnem, hogy a nagy Tom Kaulitzban sikerült valamit megmozgatnom? Hát nem! Mit vársz tőlem, mit tegyek? NEm tehetem meg nem történté! Ez van!
-mondjuk kezdetnek szakíthatnál azzal a sráccal!
-NEm!
-Miért?
-Te ezt nem érted...
-Akkor talán magyarázd el! -vette ismét hangosabbra a hangerőt.
-Mert nem tehetem és kész! -hagytam ott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
