|
39.rész | Ezt nem teheti
-Te akartad! -mondtam halkan.
-Persze! Majd legközelebb meg is veretem magam, mi? -kelt ki magából, ami engem is feldühített.
-Akarod tudni miért csináltam?
-Jó lenne!
-Mert...hagyjuk! -mentem volna el, de visszarántott.
-Mostmár fejezd be! Gyerünk, halljam! Vagy félsz elmondani?
-Elég!
-Gyerünk, áruld el!
-Mert pont olyan voltál, mint ő! -kiabáltam én is, ő pedig csal értetlenül nézett rám.
-Ki?
-Egyet találhatsz! -mentem el otthonról és Kimhez vettem az irányt. Muszály volt valakinek elmondanom mi bánt és benne tökéletesen megbízok. Hiba volt bármit is mondanom Tomnak. Kimnek elmondtam mindtent, egészen onnan, hogy hazajöttem a turnéról. Féltett, de megnyugtattam, hogyha így folytatom tovább és elviselem azt az alakot, akkor nem lesz gáz. Tudtam, hogy segíteni akar, de ebben nem tud. Szerinte elment az eszem és szólnom kéne Davidnek, vagy Tomnak. De azt nem tehetem. Az a srác a suli igazgatójának a fia, simán elintézheti, hogy kicsapjanak és semmire se vigyem az életben. Undorodom a fajtájától, azt hiszi övé a világ, csak mert apuci befolyásos. A beszélgetésünket a telefonom szakította félbe.
-Ő az! -néztem kétségbeesetten Kimre.
-Rázd le!
-Megpróbálom! -mondtam és felvettem a telefont- Igen? Szia!...Most me, alkalmas!...Hogy?...I-igen ismerem, de...Mi? Ne, kérlek!...Ajj, de...jó! Igen! Meglátom mit tehetek!...Szia! -tettem le.
-Mi történt?
-Végem van!
-Dehát mit mondott? Héj, ne kenődj el! -ölelt át.
-Van egy huga! 17 éves és TH fan! Látott a tv-ben a turné közben és Tom a kedvence...
-Ugye nem!
-De igen! Be kell mutatnom neki és össze kell hoznom vele!
-Hogy hívják?
-Mary!
-Pff ez meg milyen név már!
-Szép! És ha a csaj is szép lesz, nekem lőttek! Felér egy öngyilkossággal!
-Tudja, hogy Tomot szereted?
-Nem!
-Akkor hívd fel és mondd el neki, hogy nem csinálod, mert szereted Tomot!
-Akkor sem hagyna békén! Még szemetebb lenne!
-Egy próbát megér, nem?
-Oké! -vettem kezembe a telefont és tárcsáztam- Szia! -szóltam bele mikor felvette- Nem tehetem meg, amit kértél!...Mert én...szeretem őt!...Tudom, de...kérlek!...Miért csinálod ezt?...Mi? Holnapután?...Nem, nem menne bele!...Nem akarom!...Tudom...jó!...Szia! -tettem le idegesen.
-Na? -kíváncsiskodott Kim egyből.
-Azt mondta nem érdekli és már csak azért is meg kell tennem! És hogy holnapután azt akarja, hogy aludjak...nála!
-Mi? Nála? Ez azt jelenti, hogy te és ő...?
-Úgy látszik! -keseredtem el.
-Ne csináld! Szólj Davidnek! Ha nem, akkor majd én! Ezt nem teheti veled!
Holnap eljön hozzánk a huga! -mondtam halkan.
-Maya ne csináld! Inkább legyél magántanuló, de ne hagyd kihasználni magad!
-Meg kell tennem! Nézz magadra, azt csinálod, amit szeretsz! Billék szintén! De nekem ez az életem és ha akarok magammal kezdeni valamit, akkor meg kell tennem! Muszály!...
-Nem, nem az! Inkább ezt választod Tom helyett?
-Nem! Ez az egy választásom van! Már nem vagyunk együtt! Ennyi!
-Nem teheted meg!
-Muszály!...Bele fogok halni! -dőltem az ágyra- Én ezt nem birom!
-Ha nem mondod el ,akkor én fogom.
-Kérlek ne Kim! Valahogy csak lesz kiút ebből!
-De ugye nem fogsz vele...
-...Nem!
-Akkor jó! És ha úgy érzed mondd el Tomnak! Szeret téged, nem hagyná annyiban!
-Oké!...Ha sehogysem tudok kimászni belőle, igérem szólok valakinek!
-Helyes!
-Na megyek, David biztos keres már!
-Rendben, szia!
-Szia! -adtam neki két puszit és hazamentem. Tomék már nem voltak ott és ennek most örültem. Felmentem és bedőltem az ágyba, de nem igazán tudtam aludni. Csak a holnapi feladatomon és Tomon járt az agyam.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
