|
43.rész | Áldásom rátok
David másnap nem engedett suliba, és őszinténszólva nem is akartam menni. Pláne Erikkel találkozni. Miután járt nálam a háziorvos kiírt egész hétre a suliból.
-Szia! -jött be hozzám egyik nap Bill.
-Szia! -ültem fel.
-Jobban vagy? Tom elmondott mindent!
-Oh! Már jobban, köszi!
-Remélem szakítottál azzal az alakkal!
-Öhm...hát...n-nem igazán!
-Mi? Dehát...
-Bill! Pontosan tudod miért nem lehet! Hanyagoljuk ezt a témát, jó?
-De...
-Te mondtad Tomnak, hogy mentsen ki? -vágtam közbe.
-Igen! -mosolyodott el- Gondoltam elkél a segítség!
-Köszönöm! De ugye nem...
-Nem tudja, hogy megzsarolt! Hidd el nekem, ha tudná, az az alak már halott lenne!
-Milyen alak? -lépett be az ajtón Tom.
-Semmien! -vágtuk rá Billel egyszerre.
-Gyanúsak vagytok ti nekem!
-Mi? Miért? -mondtuk megint egyszerre.
-Oké, mondjátok már mi van! -rasztás.
-Semmi! Na de én megyek! -állt fel Bill- Tom már úgyis mindig mérgelődik, hogy alig tud feljönni hozzád! -kacsintott rám, majd kiment.
-Ez nem is...nem! Én nem...csak...! Hhh...jobban vagy? -jött zavarba Tom.
-Igen! Köszönöm, hogy...
-Figyelj, az a szemét legközelebb kétszer is meggondolja, hogy hozzád ér-e!
-Tom, hálás vagyok, amiért segítettél, de kérlek ne avatkozzatok bele!
-De...
-Ez az én ügyem, csakis az enyém és...
-Na állj! Úgyérted hagyjam, hogy az a rohadék hozzádérjen, megcsókoljon és megerőszakoljon? Na nem! Ezt nem kérheted tőlem! -háborodott fel.
-Kénytelen vagy!
-Nem!
-Kipp-kopp! -jött be Erik széles vigyorral az arcán.
-Te? Ki engedett be? -Tom.
-Dav...
-Kotródj innen! -állt elém Tom.
-Tom hagyd! -szóltam rá halkan.
-Hallottad? -vigyorgott beképzelten Erik.
-Mi van? -nézett rám Tom.
-Magunkra hagynál egy kicsit? Csak egy perc!
-Dehát...
-Kérlek!
Ha egy ujjal is hozzáérsz, esküszöm kicsinállak!
-Vigyázz a szádra, mert egyszer még bajod lehet belőle! Te csak koncentrálj Maryre én meg majd May...
-Oké, fejezzétek be! -álltam közéjük gyorsan.
Tom kiment és becsapta maga után az ajtót.
-Viselkedj Erik! -mordultam rá.
-Te csak hallgass! -kapta el a karom és magához rántott.
-Engedj el! Többé nem csinálod ezt velem!
-Dehogynem!
-Nem rúgathatsz ki! Meglátjuk mit mondana az apád, ha ezt megtudná! A fia egy görény és csak zsarolásban jó!
-Azt hiszed hinne neked? Te szavad az enyém ellen?
-Egy próbát megér! -taszítottam el- Max magántanuló leszek! Nem halok bele!
-És ez miért csak most jutott eszedbe?
-Mert bíztam benne, hogy tudsz viselkedni! Végeztem veled! Menj el!
-Mi lesz ha nem? Mi van ha azt mondom nem hagylak békén?
-Csak sajnálni tudlak!
-Most elmegyek, de tudd, hogy ezzel még nincs vége!
-Már nem érdekelnek a fenyegetéseid! Tudom, hogy Mary nem fog csak úgy eltűnni és ha Tomnak ő kell, áldásom rájuk, de engem hagyjatok békén! -mentem az ajtóhoz és kinyitottam neki- Szia! -köszöntem el, ő pedig elment.
-Milyen zsarolás? -jött be Tom fél perc múlva.
-Semmilyen! -sóhajtottam nagyot.
-Ha nem mondod el, összejövök Maryvel! Tudom, hogy szeretsz, tegnap hallottam!
-ez az! Zsarolj meg még te is! Tudod mit? Áldásom rátok! -hagytam ott idegesen. Bezárkóztam a dolgozó szobámba, most nem akartam látni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
