|
49.rész | Mindennél jobban...
-Kisfiam beszélgessünk! -ment be Tomhoz Simone.
-Most nincs kedvem beszélgetni!
-Akkor én beszélek és te hallgatsz!
-Nem úszom meg, igaz?
-Válaszolj, rendben?
-Oké! -egyezett bele nagy nehezen Tom.
-Szereted Mayát?
-Igen...
-Akkor felejtsd el Maryt és vele foglalkozz! Ez a féltékennyé tevés nem vezet sehová sem! Tom én hallottam a hangodat mikor turnén voltatok és összejöttetek! Láttam milyen izgatott voltál amikor hazajöttetek és indultatok Davidhez! Odáig vagy azért a lányért, akkor ne szúrd el!
-Anyu én igyekszem, de nem hagyja! Annyi mindenkit veszített nár el, a barátját, az öccsét, a szüleit, a mamáját! Fél tőlem, pedig nem egyszer bizonyítottam már! De nem érdekli!
-Hogyne érdekelné! Fontos volt neki a suli, de lemondott róla, hogy ne kelljen elviselnie Maryt és a bátyját! De te azért sem szállsz le Maryről! Azt hiszed jó móka, ha féltékennyé teszed, de ő ebből csak azt látja, hogy nem érdekel téged! Így hogy bízzon benned?
-Oké, tegyük fel, hogy nincs Mary, se Erik! David nem engedné, az elején kikötötte! És neki is!
-Akkor beszélj vele!
-Azt hiszed nem próbáltam már?
-Próbálkozz keményebben! Ne add fel! Ha tényleg fontos neked az a lány!
-Fontos!
-Rendben! Most megyek, te pedig gondolkodj ezeken! Szia édesem! -adott Simone Tom homlokára egy puszit, majd elment.
Ezután a vita után muszály volt valahogy lenyugodnom, úgyhogy a dolgozószobámba mentem. Nem néztem az időt, de nagyjából 2 óra múlva valaki kopogott az ajtómon.
-Ide nem jöhet be senki! -kiabáltam ki.
-Maya! Én vagyok! -hallottam kintről David hangját- Vendéged jött!
-Vendégem? -lepődtem meg és kinyitottam az ajtót.
-Szia! -mosolygott rám egy szőke hajú nő kedvesen.
-Ő...J-jó napot!
-Nos én akkor megyek is! -David- Beszélgessetek! -ment is le.
-Simonde vagyok! Tom és Bill édesanyja! -nyújtott kezet nekem.
-Én Maya vagyok, de...biztos engem keres?
-Igen biztos! És tegezz, rendben?
-Rendben! De miért keresel?
-Beszélnünk kell! -ment be a szobába és körbenézett- Tehetséges vagy! -mosolygott elismerően.
-K-köszönöm, de...
-Azt hallottam, lehet, hogy abbahagyod a sulit!
-Igen! -szomorodtam el.
-Ne bánkódj, én is művész vagyok, be tudlak ajánlani pár jó helyre, ha szeretnéd!
-Köszönöm, de gondolom nem ezért jöttél! -eszméletlenül kíváncsi voltam már arra, hogy miért pont hozzám jött...
-Nos igen...van még valami! Igazából egyenlőre egy kérdésem lenne!
-Hallgatlak!
-Szereted Tomot?
-Ig...Nem!
-Hm ez érdekes...tehát nem? -nézett a Tomról készült rajzomra.
-Nézd, ha ő küldött...
-Nem, nem, nem! Nem tudja, hogy itt vagyok! -mosolygott még mindig- És remélem te sem árulsz el!
-Nem, de...
-Akkor beszéljünk Tomról! Amikor összejöttetek turnén és hazatelefonált olyan boldog volt, olyan izgatott! Te vagy az első komoly barátnője...vagyis csak voltál! Boldog volt és te is!
-Inkább Mary...
-Nem! Te is tudod mit akar elérni vele!
-Féltékennyé tenni! -fordítottam neki hátat és lehajtottam a fejem.
-Miért félsz Maya? Tomban megbízhatsz! Szeret téged, vedd észre!
-Erről most nem akarok beszélni!...
-Rendben...csak mégvalami...
-Mégpedig? -fordultam vissza felé könnybelábadt szemekkel.
-Tom nagyjából ugyanazokat válaszolta, amiket te!...Kivéve az első kérdésnél!
-Igen?
-Felteszem neked azt a kérdést újra, rendben?
-Rendben!
-Szereted Tomot?
-...Mindennél jobban...-mosolyodtam el halványan.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
