|
53.rész | Nem terveztem
Késő este volt már, de nem tudtam aludni. Nem tudom, hogy Tom közelsége miatt-e vagy csak az éhség miatt, de nem is érdekelt. Óvatosan kimásztam Tom mellől és kimentem az udvarra rágyújtani. Egy fehér dobozt láttam meg és kíváncsi voltam mi van benne, így megnéztem. Volt benne mindenféle étel, már csak megkellett volna sütni. Összeszedtem pár ágat, ami a földön hevert és csodával határos módon tüzet csináltam. Persze miután az öngyújtóval rádegítettem egy kicsit! x) Tisztára mint egy túlélő-show. x) A konyhában volt fűszer, megszórtam vele egy csirkét és elkezdtem sütni. "Legalább áram lehetne ebben a rohadt házban!" -mérgelődtem magamban, aztán eszembe jutott Tom. Biztos éhes, szólnom kéne neki. Erőt vettem magamon és bementem hozzá.
-Tom!...Tom! -ébresztgettem.
-Aludj tovább Maya! -rántott hirtelen magára.
-Tooom! -kapálóztam!
-Hogy? Mi az? -tért észhez végre.
-Elengednék kérlek?
-Ha muszály... -engedett el- Mit mászkálsz te éjnek évadján?
-Csináltam kaját, de ha nem kérsz...
-Kaját...te... -röhögött a képembe.
-Nem muszály enned belőle! Isteni finom sültcsirke és csak rám vár! Ezek szerint!
-Sültcsirke? -ült fel.
-Igen! De már lecsúsztál róla, bocs!
-Nagyon vicces! -szállt ki az ágyból.
-Várj, még nem mehetsz ki! -álltam elé.
-Miért? Előbb a desszert jön? -csókolt bele a nyakamba.
-El a mancsokkal Tom! -léptem hátrébb.
-De éhes vagyok! -nézett rám ovis fejjel.
-De ne engem egyél meg! -léptem még hátrébb.
-Oké, te majd utána...
-Tom!
-Oké, befejeztem...egyenlőre!
-Fél perc! -mentem ki onnan. A verandán lévő asztalhoz megterítettem és kihívtam Tomot.
-Aszta! -foglalt helyet.
-Jóétvágyat! -láttam hozzá az evésnek, majd Tom is csatlakozott.
-Hát ez jó volt! -dörzsölgette a végén a pocakját elégedetten a rasztás.
Ezután elpakoltunk és bementünk lefeküdni...mármint csak aludni. x)
-Jóéjt! -adtam Tom arcára egy puszit.
-Te nem jössz?
-De! Mindjárt, csak valamit meg kell néznem! -kimentem és a cuccaim közt megkerestem a bikinimet. Felvettem és magamra csavartam a törölközőm.
-Hát te? -ijesztett meg ma már sokadszorra Tom.
-Ő...láttam egy tavat a ház mellet, gondoltam kipróbálom!
-Okés, egy pillanat!
-Mit csinálsz?
-Ha más sehogysem hagysz aludni, veled tartok!
-De...
-Nem eszlek meg, nyugi van!
Miután ő is elkészült lementünk a tóhoz.
-Szerinted van erre krokodil? És kígyó? Vagy...
-Túl sok filmet nézel! -nevetett- Nincs itt semmi!
-De...de biztos?
-Biztos! -letette a törölközőjét egy farönkre és mögém állt- Ezt vedd le! -fogta meg a kezemet, amelyikkel a törölközőt tartottam.
-Előbb menj be!
-És ha túlélem te is bejössz?
-Pontosan! -vigyorogtam.
-Na gyere! -engedte le szép lassan a kezem és kibújtatott a törölközőmből- Ezért megéri ébren maradni! -súgta a fülembe. Fáztam, de közben melegem os volt. A testemet elárasztotta a libabőr és reszkettem.
-Tom...
-Gyere... -megfogta a kezem és bementünk a vízbe.
-Ez hideg! -szorítottam össze a fogam.
-Nyitsd ki a szád! -állt elém és átkarolt.
-Miért?
-Szerinted?
-De... -ahogy újra kinyitottam már meg is csókolt.
-Fázol még?
-...Nem! -bújtam a mellkasához.
A szivem pont úgy vert, mint az övé...nagyon gyorsan.
-Ma este ne veszekedjünk! -néztem fel rá.
-Nem terveztem! -csókolt meg.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
