|
55.rész | Többnyire
-Mit mondtál? -kérdezte összezavarodva Tom.
-Szeretlek! Olyan nehéz ezt elhinni?
-Nem, csak...mindig lekoptatsz és...
-Tom, neked barátnőd van, nem fogok közétek állni, ha szereted!
-Te tényleg ezt hiszed?
-Nem tudom, csak azt tudom, hogy én mit érzek! És akarlak! Most! -csókoltam meg.
-Gyere! Most bemegyünk szépen! -vett fel a karjába és bevitt.
-Fázok! -másztam be a takaró alá.
-Csurom víz vagy, nem csodálom! -mosolyodott el.
-Utálok részeg lenni!
-Magadnak köszönheted!
-Utállak!
-Az előbb még szerettél!
-Szeretlek is! -öleltem át a nyakánál vigyorogva.
-Nők!...Na várj! -levette a pólómat.
-Mégis benne vagy? -csillant fel a szemem és benyúltam a pólója alá.
-M-Maya...
-Beijedtél? -néztem rá ártatlanul, mire megcsókolt és hátradöntött- Ez is vizes! -vettem le a pólóját.
-Ezért holnap ki fogsz nyírni! -tért rá a nyakam kényeztetésére.
-Lehet! -kerültem most én felülre, de aztán rögtön meg is firdult a helyzet.
-Le kell...(csók)...nyugodnunk!
-Nem akarod? -kérdeztem csalódottan.
-Hidd el, senki sem akarja jobban, mint én! -nézett a szemembe.
-De...?
-De ha józan lennél, nem akarnád! Nem akarom, hogy reggel megbánd!
-Ha tudnád mit érzek, amikor a közelemben vagy! Főleg józanon!
-Maya...-harapott alsóajkába édesen és ettől csak mégjobban megkívántam.
-Te is akarod! Látom rajtad!
-Nem tehetem! -sóhajtott nagyot, láttam rajta milyen nehéz türtőztetnie magát.
-Oké...-feküdtem a helyemre.
-Jól vagy? Kérsz valamit?
-Egy narancslé jól esne!
-Oké! -szállt ki mellőlem, de megfogtam a kezét.
-Várj! -néztem rá, mire megcsókolt.
-Mindjárt jövök! -mosolyodott el, majd kiment.
Pár perc múlva jött vissza, de én addigra már aludtam.
-Egyébként Mary és én már nem...járunk...Maya? Alszol? -ült le mellém- Reggel megbeszéljük! -csókolt meg és bemászott mellém.
-Uh! -kaptam a fejemhez reggel.
-Hm...-bújt hozzám Tom. Fejét a hasamon pihentette és kezével a csípőmet ölelte.
-Mi történt? -néztem körbe fáradtan.
-Mire emlékszel? -kérdeuzte, de nem szállt le rólam.
-Csak arra emlékszem, hogy leakartam részegedni...
-Hát az sikerült is...-szólt közbe.
-...mert...
-Mert? -nézett rám hirtelen.
-Semmi! Ugye mi nem...
-Meg kell beszélnünk valamit! -fordult felém.
-Hallgatlak!
-Maryvel mi nem vagyunk együtt!
-De...de amikor mentem hozzátok...
-Akkor szakítottunk!
-T-tényleg?
-Igen!
Kínos csend következett, valahogy egyikőnk sem tudta mit mondjon.
-Kérdezhetek valamit? -törte meg a csendet végül Tom.
-Kérdezz!
-Az ember részegen igazat mond, igaz?
-Hát...többnyire...
-Értem!
-Miért? -kezdtem beijedni.
-Nem érdekes, csak úgy eszembe jutott! -ment ki a verandára.
-De...-utánamentem, muszály volt tudnom az igazat- De miért? Most komolyan, mondtam valamit?
-Mondom, hogy nem érdekes! -mosolygott.
-Akkor miért mosolyogsz?
-Csak úgy! Jó kedvem van! Nem lehet jó kedvem?
-Nem! Mondd már mi volt!
-Semmi!
-Tom! -szóltam rá.
-Azt mondtad szeretsz! -nézett a szemembe mélyen.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
