|
5.rész | Kísértés/ek
-A francba! -mérgelődtem miközben hívtam a liftet. -Mi van már? Beragadt?... Akkor marad a lépcső!
Végülis nem mentem sokat, hisz Tomék szobája csak egy emelettel van lejjebb mint a miénktől. Mikor odaértem halkan bekopogtam.
-Igen? Szabad! -kiáltott Tom, kinyitottam az ajtót és bementem.
-Szia! Zavarlak? -kérdeztem.
-Te? Nem! Miben sgíthetek? -udvariaskodott Tom, ami egy pöppet meglepett, hisz mindig olyan lazának és vagánynak mutatja magát.
-Ő... Billről lenne szó... -kezdtem.
-Oh... Billről?-mondta kicsit csalódottan.
-Nos hát... szóval ti ugye mindent elmondotok egymásnak!
-Igen... de hogy jön ez ide? -értetlenkedett.
-Hát nem mondott neked olyat, hogy esetleg... szerelmes!?
-Hát jártok nem? -kérdezett vissza.
-De... csak... mégis úgy érzem... hogy valaki mást szeret!
-Igen? De kit szerethet, hisz más lánnyal nem is találkozott... jó mondjuk ott van Reny is, de ők folyton veszekednek és marják egymást. Ráadásul Reny velem jár! Szóval ő kihúzva! De akkor ki lehet? -gondolkodott hangosan Tom.
-Mindegy... nem is az a fontos... -sóhajtottam.
-És te... mit érzel Bill iránt? Szerelmet? Vagy mit? -faggatózott tovább, ahogy a szemébe néztem, olyan furcsa érzés fogott el, nem tudom megmagyarázni, de azok a barna szemek, nagyon zavarba hoztak. De legyűrtem ezt az érzést és válaszoltam.
-Igazából... már nem tudom!
-Értem... hát... ezen én sem tudok segíteni... de mielöbb rá kéne jönnöd, és el kéne mondanod az érzéseidet! -javasolta.
-Viszont egyvalamiben biztos vagyok! -mosolyogtam.
-Miben?
-Abban, hogy félreismertelek! Nem csak a csajozáson jár az eszed! Jókat lehet veled beszélni és ilyenkor komolyabb is vagy! Jófej vagy! És köszi, hogy elmondthattam és meghallgattál! -mondtam és közben átöleltem. Egy kicsit megdermedt, nem számított az ölelésemre, de utána visszaölelt.
-Nincs mit!-adott egy puszit. Nagyot dobbant a szívem, valami bizsergést éreztem legbelül. Odatettem a szívéhez a kezem, gyorsan vert neki, de vajon miért? Pár percig még csak öleltük egymást, utána már azon kaptam magam, hogy a csókjára vágyom. Nem lehet leírni, egyszerűen csak kényszert éreztem arra, hogy megcsókoljam.
"Nem! Nem tehetem! Én... Billel járok, ő pedig Renyvel... de ha egyszer annyira kívánom azt a csókot!"-gondoltam. Ekkor mintha valaki más irányítaná a testem, Tom szemébe néztem. A következő pillanatban az ajkunk egymáshoz tapadt. Nem hittem volna, hogy Tom ilyen gyengéden, de ugyanakkor szenvedélyesen tud csókolni. Nagyon jól esett a csókja.
"Hm lehet, hogy a tiltott csók édesebb!?" -gondoltam, de ekkor eszembe jutott Bill is, de legfőképp Reny. Nem tehetem ezt vele.
-Ne! -taszítottam el Tomot. -Ezt nem szabad! -mondtam levegő után kapkodva, hogy lenyugodjak.
-De... igazad van!... Bill!... Ugye?-hajtotta le a fejét.
-És Reny! Lgeinkább... Reny!-hajtottam le a fejem én is.
-Értem... akkor... a csókot...
-Igen! Kérlek... felejtsd el! Hisz úgysem jelentett neked semmit! Te Renyvel jársz! Én pedig... Billel!
-Rendben!... Ha ezt akarod elfelejtem! -mondta szomorúan. -De attól még nem kezdessz el kerülni ugye?
-Nem dehogyis! -és át akartam ölelni, de inkább mégsem tettem meg... félek megint csók lenne belőle. -Akkor...én most megyek! És télleg köszi mindent! Szia!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
