|
24.rész | Nosztalgia 2.
-Nézd azt a nyakláncot, Bill pont ilyet keresett mindig! -Reny, és már be is száguldott a boltba. Pár perc múlva 6 szatyor táraságában csatlakozott Tomhoz.
-Nem egy nyalkáncról volt szó? -fogta a fejét Tom.
-De, csak még megláttam 1-2 dolgot. -közölte Reny lazán. Tovább mentek, majdnem minden üzletben megálltak, voltak ékszerboltban, rockerboltban, hip-hop boltban, vettek szuvenírt is, cipőt és még rengeteg mindent. Amikor már kivásárolták magukat, fogtak egy taxit és hazafelé vették az irányt.
-Hahó megjöttünk! -köszönt Reny, közben pedig a szatyrokkal küszködött. Nem jött válasz.
-Úgy tűnik nincsenek itthon. -Tom.
-Nem baj, addig segíthetsz becsomagolni az ajándékokat! -pislogott Reny szépen.
-Najó! -adta be a derekát Tom. Felmentek Renyék hálószobájába és nekiláttak a csomagolsának.
-Tom adnál egy kis celluxot?
Tom leszakított egy kis ragasztót a szájával és odaadta Renynek.
-Várj...ad egyelőre a számba! -Reny, mivel a kezei tele voltak.
-De...bekaptam...nem baj?
-Tom...mivel annak idején a nyelved is a számban volt... -kezdte Reny.
-Oké, oké!... Emlékszel milyen jól elvoltunk? -szólalt meg a rasztás kis idő után.
-Igen...utána rájöttünk, hogy ez barátság...
-Igen! Még időben.
-Még egy kis cellux kell!
-Adom! -Tom és már nyújtotta os oda neki, Reny pedog tartotta a kezé. Amikor átvette a celluxot a kezük összeért, hirtelen összenéztek. Sokáig fürkészték egymás tekintetét, közben visszaemlékeztek a kapcsolatukra...a szenvedélyre. Mindketten barátként szerették egymást, mégis a múlt emléke irányította őket. Egyre közelebb hajoltak a másikhoz és mire észbekaptak már az ajkuk összeforrt. Tisztában voltak a helyzettel, hogy rosszat tesznek, de képtelenek voltak ellenállni, amin maguk is meglepődtek, hisz nem éreztek egymás iránt semmit sem, csak puszta barátságot. A gondolatokat tettek követték és megtörtént, aminek nem szabadott volna...
-Mmm...Ági... -dünnyögte a rasztás, mikor a légzése a helyére állt és átölelte Renyt. Reny nem lepődött meg, hisz tudta, hogy Tom engem szeret. Óvatosan kikászálódott a karjaiból, de ő nem engedte.
-Ne! Ági, cica, ne menj el! Maradj itt velem! -húzta vissza Renyt, de még mindig aludt.
-Tom! -keltegette Reny. -Tom, engedj el, Reny vagyok!
-Mi?...Ja igen! -ébredt fel a rasztás. -Bocsi!
-Semmi baj! De mostmár öltözni kéne... -mászott ki onnan.
-Ugye... -kezdte Tom.
-Igen! Kettőnk közt marad! -Reny miközben összeszedte a ruháit. Mindketten felöltöztek, utána Tom lement a konyhába enni valamit. Fél óra múlva Bill is hazakeveredett, beült a tv elé és játszott.
-Ágit nem láttad? -kérdezte idegesen Tom.
-M-most nem... -Bill is idegesen.
-Hol lehet, már negyed 10 van! -Tom dühöngve, majd becsapta maga után a bejárati ajtót és elment. A játszótéren talált meg, egy hintában ülve magam elé néztem.
-Cica! Hát te itt vagy? Miért nem jössz haza? Késő van! -ölelt át hátulról.
-Ne haragudj...csak gondolkodtam...nem is érzékeltem az idő múlását! -mondtam kissé szétszórtan.
-Bánt valami? -kérdezte, válaszként csak hozzábújtam. Néhány percig úgy voltunk, néma csendben öleltük egymást.
-Fázol? -Tom.
-Nem...
-Gyere, menjünk haza! -mondta és megfogta a kezem. Lassan hazaballagtunk. Eldöntöttem, hogy egy kis ideig kerülni fogom Billt. Mivel már elég késő volt, rögtön lefeküdtünk aludni.
-Szeretlek! Jó éjt! -mondtam és befeküdtem Tom mellé az ágyba egy csók kíséretében, hozzábújtam és már aludtam is.
-Én is szeretlek! -Tom halkan, majd ő is eltette magát holnapra.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
