|
14.rész | Csicseregték a madarak
-Hát, ha Roger… -kezdte el, de én a szavába vágtam.
-Roger nincs itt, és különben is semmi másról nincs szó, csak alvásról! –mondtam, miközben felültem az ágyamban.
-Hát ha nem bánod. –mondta, és szégyenlős mosoly ült ki az arcára.
-Miért bánnám, ha én kértelek meg? –kérdeztem vissza már félig én is mosolyogva.
-Rendben, akkor pár perc, gyorsan lezuhanyozok, és jövök is. –mondta, és már ki is száguldott az ajtón. Sietősen felkaptam én is az ágy végéről az alvós pólómat, rövidnadrágomat, és én is elfoglaltam a zuhanyzót. Szinte hipergyorsasággal tudtam most le a forró gőzfürdőt, és még Bill előtt sikerült végeznem.
-Hallom együtt alszotok. –jött be Tom kopogás nélkül az ajtómon.
-És mégis kitől hallottad? –kérdeztem, miközben ő felkapta Taffyt, leült a fotelbe, majd a kis ölebemet az ölébe fektette.
-Csicseregték a madarak. –mondta vigyorogva.
-Ohh, és ha megkérdezhetem milyen madarak? –ültem fel.
-Hát tudod… fekete madarak. –mondta kihangsúlyozva a „fekete” szót.
-Hát jól csicseregték, miért talán baj van vele? –kérdeztem vissza élesen.
-Hé vadmacska nyugi, nincs vele semmi baj, de egyenlőre még nem szeretnék nagybácsi…
-Tűnés Tom! –álltam fel az ágyról, majd elvettem tőle Taffyt.
-Jó, héj, nyugi, nem gondoltam komolyan! –mondta, miközben én kifelé lökdöstem az ajtómon.
-Nem érdekel! –mondtam, majd becsaptam előtte az ajtót. Eszméletlenül feldühített a tudat, hogy megpróbált összeboronálni Billel, ezzel pedig azt hangsúlyozta, hogy esetleg megcsalom Rogert! De sosem csalnám meg!
-Itt vagyok. –jött be Bill egy rövid kopogás után. –Látom már te is végeztél a zuhanyozással.
-Igen, már egy ideje, még egy kis vitára is volt időm Tommal. –mondtam.
-Miért, mit kavar már megint? –kérdezte fáradtan, majd ledobta a hajáról a vizes törülközőt a földre.
-Megint? –kérdeztem, miközben felvettem az elhajított törülközőt, és kiterítettem a szárítóra.
-Te mondtad a múltkor. Egyfolytában azt csinálja. –mondta félig nevetve, maikor azonban rám nézett és látta, hogy én egyáltalán nem találom viccesnek a dolgot, abbahagyta.
-Azzal gyanúsít, hogy megcsalom Rogert veled. –mondtam ki egy szuszra.
-Értem, és mióta érdekel téged, hogy mit mond Tom? –kérdezte, utána odasétált az ablakomhoz, kinyitotta, és rágyújtott.
-Nem is tudom, egyszerűen nem az a baj hogy ő mondja, hanem amit mond! Sosem csalnám meg egyik páromat sem. Igaz hogy Roger az első párom, de akkor sem! Ez egyszerűen lehetetlen! –mondta, majd leültem az ágyam végébe.
-Akkor ne foglalkozz azzal sem mait mond! Azt mondod lehetetlen, akkor tényleg az! Ne törődj vele mit hord össze az a lepedőakrobata. –mondta, majd leguggolt elém, és megfogta a kezemet.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
