|
17.rész | Mit akarsz Tom?
Miközben mosolyogva néztem végig a mellettem fekvő két kutyán, és Billen, észrevettem, hogy már ő is néz engem, szintén mosolyogva.
-Nem zavarom a turbékoló társaságot. –hallottam meg ismét Tom hangját.
-Tom, ne kezd… -kezdtem el, de a szavamba vágott.
-Jó, akkor nem zavarom a még álmos embereket. –suttogta, majd elhagyta a szobát.
-Ne haragudj a tegnapi miatt… -szólaltunk meg egyszerre, aminek a végét sikeresen elmosolyodtuk.
-Te ne haragudj, én voltam egy kicsit…
-Ezt még most hagyjuk abba. –simított végig a kinyújtott karomon.
-Egyetértek. –mondtam. –Miért…
-Jöttem utánad? Mert egyszerűen nem bírtam ott maradni, amikor te itt voltál, és haragudtál rám. –mondta, és ahogy a szemébe néztem, megláttam mennyire csillognak. Közelebb hajolt hozzám, és már alig pár centi volt köztünk, amikor Taffy rám vetette magát. Most nem haragudtam érte rá. Még belegondolni is alig mertem, mit tettem volna, ha Taffynak nincs ez a megmozdulása. Akaratlanul is megfordult a fejemben, hogy milyen lehetett, volna ha megcsókolom. Ijedten ültem fel az ágyon, és még rá se néztem Billre, úgy hagytam el a szobáját. Zihálva vettem a levegőt, amikor becsaptam magam mögött a szobám ajtaját. Sírva csúsztam le a földre, hátamat az ajtónak vetve. Gyűlöltem magam, amiért akárcsak a gondolat is megfordult a fejemben Roger megcsalására. De akkor, abban a pillanatban nem arra gondoltam, hogy megcsalom Rogert, hanem arra, hogy megcsókolom Billt.
„Egész nap ki sem mozdultam a szobából, nem akartam szembetalálkozni Billel, és Tom csipkelődő megjegyzéseihez sem volt elég lélekjelenlétem. Döntöttem, muszáj valamit kitalálnom, hiszen alig három napja vagyok náluk, és máris vétkezek. El kell költöznöm, ez így nem mehet, nem kockáztathatom Rogert, annál ő sokkal többet jelent nekem. Szinte el sem hiszem mennyit. De mégis, ha csupáncsak visszagondolok Billre, a hideg ráz, és libabőrös leszek. Most is. Ezt nem lehet ép ésszel elfogadni. Nem hagyhatom ott Rogert, nem tehetem ezt vele, nincs hozzá jogom. „
-Abigail. –szakította félbe egyszer csak Tom kopogása a szívem kiöntését a naplómnak.
-Miaz? –kérdeztem, miközben letöröltem a könnyeimet az arcomról, és becsuktam a naplómat.
-Bejöhetek? –kérdezte, de már be is nyitott.
-Nem! Nem tudtál volna egy kicsit várni? –kérdeztem, miközben bedobtam a naplómat a párnám alá, eltakartam magamat a plédemmel, ugyanis felülről csak egy fürdőruha felső volt rajtam.
-De, talán tudtam volna, egyébként felesleges takarnod magad, láttam már bikinis lányokat, nem is egyet. –ült le a fotelembe.
-Nem baj, engem még nem láttál. –mondtam, majd elfordultam tőle, és a pólómért nyúltam.
-Minek vennéd azt fel? –kérdezte, és éreztem ahogy besüpped mögöttem az ágy, és Tom kezeit éreztem a derekamon.
-Mit akarsz Tom? –kérdeztem, és elcsuklott a hangom, nem sokan csináltak még felém ilyen érintést, pontosabban csak egy srác, Roger.
-Tippelj… -mondta, és a nyakamhoz nyúlt, majd a kezével eltolta onnan a hajamat, és belecsókolt a nyakamba. Egyből libabőrös lett az egész testem, kirázott a hideg, féltem.
-Tom, kérlek hagyd ezt abba. –fordultam felé, és egyből megcsapta az orromat a bor jellegzetes illata. –Te ittál? Részeg vagy. –toltam el magamtól, és felálltam az ágyról.
-Én? Én egyáltalán nem vagyok az, csak egy fél pohárral ittam, Bill viszont nagyon készen van. –mosolyodott el, majd feltérdelt az ágyon, átkarolt a derekamnál, és visszahúzott magához. –Szóval hol is tartottunk? –nézett a szemembe, majd elkezdte kioldani a fürdőruha felsőmet, én pedig megkövülten álltam a karjaiban, halálosan féltem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
