|
21.rész | Menj el Tom!
-Semmiért, és senkiért nem hagynád el… Hát nem úgy néz ki. –idézte a délelőtti mondatomat, majd egy ajtócsapás kíséretében elhagyta a szobámat.
-Bill… -indultam el utána.
-Abigail. –jött utánam Tom is, de akkor ő érdekelt a legkevésbé.
-Bill figyelj…
-Nem érdekel. –csapta be előttem a szobája ajtaját, és kulcsra zárta.
-Pompás, ezt akartad? –fordultam Tom felé.
-Én egyáltalán… -kezdte el, de a szavába vágtam.
-Nem érdekel, elérted a célodat, összevesztem Billel! –kiabáltam rá az összes dühömet, és visszaindultam a szobámba.
-Abigail, én tényleg nem ezt akartam. –jött be utánam.
-Nem érdekes, neked úgyis teljesen mindegy! Mit izgat az téged, hogy nekem barátom van, mit érdekel téged, hogy én akarom e, nem törődsz semmi mással, csak azzal, ami neked jó! Amit te akarsz, csak az számít! –rivalltam rá.
-Abigail, ne kiabálj velem! –emelte fel ő is a hangját. –Nem mondom hogy nem az én hibám, de ha nem akartad volna a csókot, nem viszonzod! Simán ellökhettél volna magadtól, de nem, inkább viszonoztad! Úgyhogy ne gyere azzal, hogy csak én akartam!
-Menj ki a szobámból. –fordultam el tőle, már a sírás kerülgetett. Nem szoktam hozzá, hogy egy férfi kiabál velem.
-Abigail. –szólított meg halkan, és éreztem hogy közelebb lépett hozzám.
-Menj el Tom! –húztam össze magam még jobban, de ezzel csak azt értem el, hogy hátulról hozzám lépett, karjait a derekamra fonta, és a fejét a vállamba fúrta. Tom…vedd komolyan amit mondtam, tényleg hagyj magamra. –suttogtam, miközben ő elkezdte az ujjaival simogatni a derekamat. Nem válaszolt, csak maga felé fordított, és ismét megcsókolt. Megint éreztem a gyomrom összeugrását, az újdonság varázsát. Nem tudom miért, de viszonoztam a csókját, holott legbelül ordítottam, hogy nem szabad. Nem tehetem ezt Rogerrel, de mégis, ahogy becézgeti a számat, ahogy azzal az erős kezével végigsimít a nyakamon, teljesen elvesztettem magam felett az önuralmat. Magamat is megleptem, hogy milyen vadsággal vetettem magam újra Tom ölelő karjába, miután elengedett.
-Abigail. –ült le velem az ágyra, és az ölébe húzott teljesen. Eddig még csak egy fiúval volt dolgom, aki persze Roger volt. De vonzott az újdonság varázsa, vonzott a kíváncsiság, hogy milyen lehet mással. Teljesen kikapcsoltam Tom csókjaitól, és már a vállam vonalánál járt, amikor meghallottam, hogy a szomszéd szobában Bill felhangosítja a tv-t, valószínűleg zavarta a sóhajaim hangja. Hirtelen nem tudtam eldönteni mit csináljak. Hagyjam magam Tomnak, ezzel megcsalva Rogert, és megbántva Billt, vagy ne hagyjam magam, megbántva Tomot, hűségesnek lenni Rogerhez, és remélhetőleg kiengesztelhetem majd Billt. Tényleg nem tudtam eldönteni mit tegyek, de nagyon gyorsan kikellett találnom, ugyanis Tom már elkezdte levenni rólam a pólómat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
