|
39.rész | William
Miután leültünk, és elkezdődött az óra, a gyanúm sajnos beigazolódott, ugyanis a tanár kinézett magának, és az egész órán engem kérdezett mindenről. Ha nem tudtam a választ rosszallóan megcsóválta a fejét, és szemérmetlenül nézett a mélyen dekoltázsolt felsőmre. Az óra végére már igencsak zavart amit művel, ezért felnyújtottam a kezemet.
-Igen Miss…
-Nash. –pótoltam ki a megkezdett mondatát.
-Nos igen, Miss Nash, mit óhajt, amivel megzavarja a tanóra menetét?
-Rosszul érzem magamat tanár úr, szeretnék elmenni az orvosi szobába. –mondtam, miközben mélyen a szemébe néztem, és ezzel elértem hogy a tekintete az arcomon maradjon, és ne vándoroljon lejjebb.
-Nem bírja ki ezt a tíz percet? Szeretnék magával beszélni az óra után. –nézett rám kacéran, de csak éppen annyira hogy én vegyem észre.
-Sajnos nagyon rosszul vagyok, de ha a tanár úr úgy óhajtja, a következő órám előtt megkeresem.
-Hát ha tényleg nem…
-Nem bírja ki, én elkísérem az orvosiba. –állt fel a mellettem ülő srác, William, majd meg sem várva a tanár válaszát, felkapta a cuccait, bedobta a táskájába, az enyémet a kezébe fogta, aztán karon fogott, és kivitt a teremből. –ne haragudj, de már engem zavar ahogyan megpróbált behálózni. –villantotta rám a mosolyát.
-Semmi baj, köszönöm. –mondtam zavartan, aztán elpakoltam a táskámba a füzetemet.
-Tényleg rosszul vagy, vagy csak menekülni akartál? –kérdezte nevetve.
-Csak menekülni akartam. –mondtam, mire ő még harsányabban felnevetett.
-Na gyere, menjünk a következő óra terméhez, nem hiszem hogy erre az órára vissza akarsz jönni. –mondta, és elindultunk hogy megkeressük a következő óra termét.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
