|
46.rész | Habár nekem nem
Másnap reggel arra ébredtem hogy valaki a fülembe szuszog. Lassan oldalra fordítottam a fejemet, de a nyakamba belenyilallt a fájdalom. Óvatosan felkönyököltem, és észrevettem magam mellett Rogert aludni. A szája kissé nyitva volt, a mellkasa egyenletesen mozgott fel-le. Halkan kimásztam mellőle, és magamra vettem a köntösömet. Összecsomóztam a finom tapintású anyagot, és masnira kötöttem. Kimentem a konyhába, és már elkezdtem készíteni magamnak a kávét, amikor eszembe jutott a pici. Igen, még elképzelni is alig mertem, de már volt valami a hasamban, ami két napja növekedésnek indult. Valami, amiből alig kilenc hónap múlva egy új élet lesz. Kissé megijedtem magamtól hogy máris mikre gondolok.
-Szia Pici. –hallottam meg egyszer csak Tom hangját mögöttem.
-Neked is jó reggelt. –tettem vissza a kávécsészét a szekrénybe, és elővettem helyette egy bögrét.
-Hm, ha megkérlek, csinálsz nekem egy kávét? –pislogott rám, ahogy ránéztem.
-Egy feltétellel. –nyúltam újra a csészéért.
-Csupa fül vagyok. –nyújtózkodott nagyot egy hatalmas ásítással egybekötve.
-Elmondod mitől vagy velem megint kedves. –mondtam, majd elő vettem két kanalat az egyiket Tomnak, a másikat magamnak.
-Habár nekem nem voltál meg, Billnek igen. –közölte vigyorogva, nekem pedig kiesett a cukortartó a kezemből.
-Mi? Te honnan tudsz erről?! –kérdeztem hitetlenkedve.
-Szóval tényleg igaz? –dőlt előre a széken, miközben az arcán fülig érő idegesítő vigyor jelent meg.
-Mi? Nem, nem, én csak…
-Szóval tényleg megvoltál Billnek. –vigyorgott továbbra is.
-Halkabban nem lehetne? Ennyi erővel Roger fülébe is ordíthatnád. –néztem rá neheztelő tekintetekkel.
-Jó oké bocsi, de ki kell faggatnom Billt. –indult el befelé, de elkaptam a karját.
-Nem szedsz ki belőle úgysem semmit.
-Fogadunk? –nevetett rám. –Jó, oké inkább reggelizek veled jó? –kérdezte gyorsan, amikor meglátta, hogy ez már nekem korántsem vicces. –De közben mindent elmesélsz.
-Miért nem nézel meg inkább egy…khm…Olyan filmet? –kérdeztem, miközben a pír kiült az arcomra.
-Nem arra a részére vagyok kíváncsi. –legyintett fáradtan. –Hogy jutottatok el az ágyig?
-Majd ha Roger elmegy mindent elmondok. –suttogtam neki, mert meghallottam hogy nyílik a szobám ajtaja, és egy csoszogó hang is társul mellé.
-De nem úszod meg. –kacsintott rám, aztán kivette a kezemből a csészéjét, és elindult a szobájába vékony gőzölgő csíkot hagyva maga után.
-Szia kincsem. –ölelt magához Roger ahogy belépett a konyhába.
-Szia. –csókoltam meg.
-Mennyi az idő? –bújt a nyakamhoz.
-Fél tíz múlt pár perccel. –simítottam végig a hátán.
-Úristen. –rohant be a szobába, és alig fél perc múlva már rajta volt a nadrágja, és a félig begombolt ingje is. –Ne haragudj mennem kell. –csókolt szájon, aztán már csapódott is be mögötte a bejárati ajtó.
-Na, mese délelőttöt kérek. –jött ki a szobájából Tom vigyorogva, én pedig fáradtan sóhajtva álltam neki megcsinálni a kakaómat.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
