|
58.rész | Te tényleg azt hiszed?
Nem tudtam mit reagálni. Elképesztően dühös voltam Tomra amiért ezt csinálta, semmi szükség nem volt most rá. És amikor ránéztem, olyan szemekkel nézett vissza rám, mint aki az iménti jelenetet nem pont így képzelte el.
-Ezt most miért kellett? –fakadtam ki pár néma perc után, miután már nem bírtam a csendet.
-Azt hittem máshogy reagál. –rántotta meg a vállát.
-Mégis mit? Le gyáva férgezted a saját öcsédet! Mégis mit vártál? Hogy majd a nyakadba ugrik, és körbepuszil? Hogy mondhattál neki ilyeneket? Nem érdemelte meg!
-De pontosan hogy megérdemelte! Mert tényleg egy gyáva…
-Tom! –vágtam a szavába ingerülten.
-Akkor is az! Nem is merült fel benned hogy miért ilyen furcsa veled? Egyszer imád, utána kötekedik veled! Tényleg nem veszed észre? Akárhányszor elmegy itthonról, ha hazajön mindig bújik hozzád. Aztán mielőtt elmegy, mindig összeveszik veled. –ment be a fürdőbe, és a hideg vizes csap alá tartotta a fejét.
-Mire célzol ezzel? –mentem utána. –Azon kívül hogy rád féltékeny! Mert ha te nem csókolgatnál, akkor nem lenne semmi gubanc. –néztem rá nyomatékosan.
-Te tényleg azt hiszed, hogy ez az egész cirkusz miattam van? Nyisd már ki a szemed drága! Billnek barátnője van! –támaszkodott a mosdókagylónak, és mélyen a szemembe nézett. Nem akartam elhinni amit mond. Képes volt teherbe ejteni, képes volt velem megcsalatni a barátomat, miközben neki is volt párja!
-Mióta van neki…
-Barátnője? –fejezte be a mondatomat. –Már lassan egy éve, és három hónapja. Már azelőtt randizgattak, mielőtt te ideköltöztél. Ezért akartalak magamnak, nem pedig neki! Nem érdemel meg téged!
-Pedig akár tetszik neki akár nem, tőle van a gyerek! És nem fogom egyedül felnevelni, nem teheti ezt velem. –dőltem az ajtófélfának, és a szememet elhomályosították a könnyeim. Hát mégis igaza volt anyának. Minden férfi egy utolsó...
-Értsd meg azért őt is!
-Most meg véded? Az előbb még veszekedtél vele!
-Az azért volt, mert az hittem így majd bevall ott neked mindent. Nem hittem hogy ennyire…
-Tom!
-Jólvan, de most mond meg nekem! Te mit érzel? Nem azt hogy egy…
-Gyáva alak… -suttogtam. –Teherbe ejtett, habár nem is szándékosan, miközben barátnője volt. Megcsalta…
-Ezt azért ne így fogd fel…
-Mégis hogy lehet ezt másképp felfogni? –csattantam fel. –Egy fikarcnyit sem érdekelte hogy én mit fogok érezni! Az sem érdekelte mi lesz, hogy ha engem Roger elhagy! Nem érdekelte mi lesz, hogy ha én egyedül maradok! Csak az érdekelte, hogy megfektessen, és ennyi! Neki a barátnője egyszer sem volt itt, neki nem volt veszteni valója, neki csak a saját érdeke számított! Milyen jó érzés lehetett egy új nőcskével szórakozni ugye? Fogadni mernék rá, hogy még azt is beszéltétek, melyikőtöknek leszek meg először!
-Elveted a sulykot! Azért nem vagyok olyan szemétláda, mint amilyennek látszom!
-Nem érdekel, te sem lehetsz sokkal másabb! Az ikred!
-Mégsem vagyok olyan mint ő!
-Érdekes, te is minden éjszaka szinte más nővel voltál!
-De én nem hitegettem őket, és egyik sem lett terhes! Mellékesen, mindegyik szingli volt.
-Nem érdekel! Akkor is ugyanolyan vagy!
-Tényleg? Akkor mond a szemembe, hogy engem is úgy utálsz mint most őt! –lépett közelebb hozzám.
-Nem érdekelsz! –mentem be a szobámba, és folytattam a pakolást.
-Abigail nem mehetsz el! –jött utánam.
-Azt szeretném látni, hogy ebben megakadályozol! –dobtam bele egy kupac ruháét a bőröndömbe.
-Nem akadályozlak, de kérlek gondold át.
-Mégis miért?
-Mert hova mennél? Nem hagyod majd anyádat élni, mert te nem tudsz egyhelyben maradni?
-Ez aztán tényleg jó érv volt. –néztem rá ironikusan.
-És az hogy hangzik hogy itt két férfi is van aki szeret? –hallottam meg Bill hangját az ajtómból.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
